Egy asztalra könyöklő kisfiú – a fején papírcsákó – réveteg tekintettel néz valahova a messzeségbe. Talán arról álmodik épp, hogy hercegnője, az a bizonyos Nagy Ő, hófehér ruhában, kezében virágcsokorral az oltár elé lép. Ugye milyen hiteltelenül hangzik? Az is.
Tény, hogy látszatra a férfiakat valahogy természetüknél fogva nem igazán érdeklik az esküvők, legalábbis nem úgy, ahogyan a nőket.
Végülis mi lenne az esküvő? Ígéret? Ünnep? Puszta formalitás? Napjainkban, amikor a házasság nemcsak jogi, hanem morális értelemben is viszonylag könnyen fölbontható, sokan gondolják úgy (zömmel férfiak), hogy az esküvő nem más, mint fölösleges pénzkiadás, hercehurca, formaság.
Evolúciónk során megőriztük azt a nemek közti különbséget, hogy míg a férfiak többnyire szívesebben vadásznak mindig új prédára, s kevésbé kötődnek a biztonságot jelentő állandósághoz, addig nők számára fontosabb az elköteleződés, a stabilitás, az hogy az otthon tüzét őrizhessék. Ehhez pedig biztonságra van szükségük, minden nap új megerősítésekre, amelyek során tudhatják, hogy számíthatnak párjukra, és hogy az mellettük fog állni a nehézségek között is, nem csak a viharos szerelem röpke órái alatt.
Ugyanakkor pszichológiai kutatások igazolják, hogy nem csak a nők, hanem a férfiak életében is fontos, hogy legyen egy olyan mérföldkő, amely jelzi, hogy immár teljes értékű, felelős férfivé váltak. Mondhatunk bármilyen kifogást: hogy csak puszta formalitás, hogy az esküvő nem több mint a nyilvánosság előtt kimondott kötelező erejű nyilatkozat… tény, hogy (formájától, vallási mintáitól függetlenül) mind érzelmi, mind társadalmi szempontból fontos. Bizonyított, hogy a házasságban élők kevesebb eséllyel válnak külön, mint a házasság nélkül együtt élők.
Természetesen ahhoz, hogy egy esküvő létrejöhessen, el kell fogadni, hogy valóban fajsúlyos döntést hozunk. Onnantól ugyanis vállalnunk kell, hogy önmagunkon túl a társunkra is vigyázzunk, s ami a legfontosabb, biztosnak kell lennünk abban, hogy választottunkkal életünk végéig boldogok lehetünk. Közhely, de igaz, homokra nem lehet stabil házat építeni. Aki úgy gondolkodik, hogy „csak éldegélünk együtt, aztán majd meglátjuk” az valóban tarthat az esküvőtől. Viszont ha egy pár nem egyik napról a másikra él, hanem a közös jövőjüket tervezgetik, egy úton szeretnének tovább haladni az életükben, akkor az esküvő nem ronthat a kapcsolatukon, csak szebbé, tartalmasabbá, nemesebbé teheti. Ha pedig az életükbe gondok köszöntenének be, akkor egyfajta fogódzót adhat, hogy van közös múlt, közös élmények, közös fogadalom.
Minden nap egy új lehetőség arra, hogy meghozzuk ezt a döntést: „Igen” „Akarom”, kitartok a párom mellett, vele szeretnék élni „egészségen, betegségben”, teszek érte, és áldozatokat is hozok, ha arra van szükség.
Esküvő? Rengeteg hasznos tippünk van. Kövess bennünket a Facebooon!
