esküvői szokások Archívum - Oldal 2 a 6-ből

Miért fűrészel fát az ifjú pár a német hagyományban?

Réges-régi német szokás, mely többek között a németalföldi területeken mindmáig elhagyhatatlan része az esküvőnek. De vajon mit szimbolizál?

Az elsőre máris elpiruló olvasókat megnyugtatjuk, nem arról van szó. Bár a szimbólumokba könnyű belelátni mindenféléket, s a képzettársítás nem is egészen ördögtől való, a helyzet egy kicsit azért más. Persze nem is sokkal összetettebb (és ezzel semmiképpen sem szeretnénk megsérteni a német hagyományok tisztelőit, s persze magukat a németeket sem).

A fűrészelés valójában az első közös feladata az ifjú házaspárnak, melynek során kiderül, hogy mennyire tudnak kooprodukcióban működni. ha különösebb gond nélkül sikerül elfűrészelni a kiválasztott rönköt, a násznép és a család biztos lehet affelől, hogy gyümölcsöző frigyhez adták áldásukat.

A kelengyés láda rövid története (2.rész)

Tudjuk tehát, hogy hatezer évvel ezelőtt is léteztek már hasonló funkciójú ládák, ahogyan azt is, hogy a kelengyés láda magyar elterjedéséhez elengedhetetlen szükség volt a letelepedett életmódhoz, hiszen ládákat nem igazán cipelaz ember hosszú útjai során.

A legősibb vályúládák helyett nálunk már az úgynevezett ácsolt ládák terjedtek el, ezek az 1300-as évekre lettek szerte a hazában népszerűek. A gazdag díszítés ezután lett gyakori, minden egyes tájegység, sokszor akár település sajátos motívumai is felbukkannak a leginkább növényi ornamentikával ékített felületeken.

Érdekessség, hogy igazán különálló típusok csupán az 1700-as évek derekára jelentek meg (innentől beszélhetünk székely, gömöri, dunántúli és kalotaszegi típusokról). A ládadíszítés és -készítés igazi virágkorát az 1800-as években élte Magyarországon. A legkülönlegesebb példányok ebből az évszázadból valók, amikor a barokk nagy hatást gyakorolt a népművészetre is, s kifejezett cél volt minél izgalmasabb, minél színesebb motívumokat varázsolni a menyasszony kelengyés ládájára.

Napjainkban is viszonylag könnyedén hozzájuthatunk egy-egy gyönyörű darabhoz, s ha otthonunk enteriőrje engedi, izgalmas lakberendezési tárgy válhat belőle akár egy modern lakásban is.

Forrás: csillamuhely.hu
Fotó forrása: Magyar Néprajzi Lexikon

A kelengyés láda rövid története (1. rész)

A magyar néphagyomány évezredes múltra visszaketintő történetében mindig is komoly szerep jutott a házasságnak, így aztán ha városiasodott életünkből ki is koptak a népi világ mindennapjainak kellékei, nyelvünk azért sokmindent megőrzött. A kelengyés láda, vagy másnéven tulipános láda, más helyütt rózsás láda mégis, fizikai valójában is ismerős mind a mai napig, függetlenül attól, hogy ma már nem része a menyasszony „kellékeinek”.

A népi bútorok közül a lóca mellett talán a kelengyés láda a legismertebb napjainkban is, ehhez persze nagyban hozzájárulnak a töretlen népszerűségű magyar népmesék is. Funkciója igen egyszerű, de annál szimbolikusabb, ebben vitte ugyanis a fiatal feleség újdonsült férje házába, onnatól tehát közös otthonukba mindazt, amivel útjára engedték az örömszülők új, immáron vitathatatlanul felnőtt életébe.

Már az időszámításunk előtti 3. évezredből is találtak régészek olyan ládákat, melyek nagy valószínűséggel hasonló szerepet töltöttek be, mint a magyar hagyományban csupán a honfolglalás utáni időszakban népszerűvé lett, majd gyorsan elterjedt kelengyés láda. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy e ládák egyidősek lehetnek a házasságkötéssel, az egybekeléssel. Az pedig őseink vándorló életvitelével könnyen magyarázható, hogy miért kellett várni a láda elterjedésére addig, amíg a régiek nem telepedtek le új otthonukra lelve a Kárpát-medencében.

—

Forrás: csillamuhely.hu

Fotó forrása: Magyar Néprajzi Lexikon

Meglepő esküvői babonák és a nászajándékok

A nászajándékok eredetileg nagyon is gyaklorlati célt szolgáltak: az ifjú párt el kellett látni eszközökkel a külön életre, az új háztartást be kellett rendezni.

A lányok már kislánykoruk óta elkezdték gyűjteni a kelengyét, az ágyneműt, terítőket, díszes textileket a szépen festett kelengyeládába pakolták, hogy a felnőtt élet kezdetére minden készen álljon.
A nászajándékok is ezt a célt töltik be, akkor is, ha a modern világban egyre jellemzőbb, hogy a házasulandók inkább pénzt kérnek ajándékba, hiszen egyrészt a saját ízlésük szerint kívánják berendezni az otthonukat, másrészt gyakran már régóta együtt élnek, a közös tárgyak megvannak, nem a falióra meg a porcelánváza hiányzik a háztartásból, hanem nagyobb dolgok, más célok, amikhez jól jön a támogatás.

Ettől függetlenül sokan máig ragaszkodnak a nászajándék adásához és számos hiedelem is övezi az ideális és tiltott ajándékokat. Szigorúan tilos például a kés, hiszen a kapcsolat elvágásához vezethet, a férj és feleség valamint az ifjú pár és az ajándékozó között egyaránt. Az óra is praktikus ajándéknak tűnik, de a keleti kultúrákban kimondottan kerülik, mivel az “óra” kifejezést valaminek a végére is használják.

Ha biztosra akarunk menni, egyszerűen kérdezzük meg, ők mire vágynak! A boldogság csak jó véghez vezethet.

Meglepő esküvői babonák és a következő generáció

Habár sok pár örömmel eltekintene az esküvő után következő “zaklató” kérdésektől, miszerint mikor jön már végre a gyerek, a trónörökösök érkezése a régmúltban is fontos és társadalmi hatásai miatt közösségi kérdés volt…

Sőt, jóval fontosabb, mint napjainkban. Nem csoda tehát, hogy már az esküvőn igyekeztek biztosítani, hogy a nászéjszakán minden rendben menjen és gyorsan “eredményre’ jusson az ifjú pár.

Szerencsére a lakodalmon általában akad néhány gyerek, így a mai napig szokás, hogy kisfiút ültetnek a menyasszony ölébe. Hagyományosan a család biztosra menne, legyen egyértelmű, hogy valaki tovább viszi a nevet. Kisfiú hiányában kislány is “megteszi”, a gyermekáldás így is,úgy is érték. Szintén a trónörökös fiút szerették volna biztosítani a Habsburg házban és főúri rétegben népszerű somlói juhfark borral, ezt itták a jegyesek a nagy napon. Mai szemmel nézve némileg diszkriminatív ez a szokás, érdemes megkérdezni az ifjú párt, ők minek szurkolnak! Ha szurkolnak.
Vagy ha akarnak erről egyáltalán beszélni. Legjobb, ha rájuk bízzuk ezt a kérdést…

Meglepő esküvői babonák és a váratlan találkozások

A tradíciók szerint a nagy életszakasz váltások idején a helyzet érzékenysége miatt nagyobb veszélye van a rontásoknak, rossz kívánságoknak, ugyanakkor ezek nagy lehetőséget is jelentenek mindenféle pozitív történés, jövőkép “megvarázsolására” valamint jóslásra a jelekből. Nem csoda tehát, hogy esküvőre készülvén – mikor is a lányból feleség, a fiúból férj válik- különösen sok módon próbálták védeni a fiatalokat és biztosítani, hogy a jövőben boldog házasságot élhessenek.

Sok hiedelem vonatkozik a találkozásokra is, hogy a háztól a templomig – az ifjúságtól a felnőttségig- milyen hatások érik a fiatalokat. Apácával vagy szerzetessel találkozni nem szerencsés, mert a babona szerint szegénységet, adományokra utalt életet jelent.

Nem kis kihívás a templom mellett ezt elkerülni, de a szegény jövőkép kicselezése bizonyára erős motiváció. Várandós nőt esküvő előtti napokban rossz, az esküvőn viszont jó jel. Ennek a kreatív feloldása szép kihívás, de biztos nem lehetetlen. A klasszikus utat keresztező létra, fekete macska és vakablak trión kívül a szertartás előtt nem előnyös kéményseprővel találkozni (mert mindig koszos lesz a ház), utána viszont igen (mert szerencsét hoz). Ha keresztezik is egymás útját, de a menyasszony nem néz oda, még menthető a helyzet. Nem kis kihívás ez a nagy napon, mikor a fotós felé mosolyogva még a pocsoláykat és úthibákat is kerülgetni kell.

Meglepő esküvői babonák és a fátyol

A könnyű fátyolra sokan csupán kötelezően klasszikus kiegészítőként tekintenek, az esküvői fotók elmaradhatatlan kellékeként, de valójában az egyik igazán tradicionális eleme az esküvőknek.

A menyasszonyt már az ókori Rómában és germán területeken is ez védte a gonosz szellemektől és szemmel veréstől, számos kultúrában pedig – ahol az ifjú pár az esküvőn találkozott rendezett házasság keretében- valódi takarást is biztosított egészen a házasságkötésig.

A fátylat a babonák szerint szigorúan tilos esküvő előtt próbálgatni, a nagy napon kizárólag a menyasszony édesapja tűzheti lánya hajába és csak a vőlegény hajthatja fel az oltár előtt, mikor “oltalmába veszi” az ifjú feleséget. Ha a fátyol más kezébe kerül, annak végzetes következménye lehet- aki felpróbálja, az elcsavarhatja a jövendőbeli férj fejét.

Hagyományosan a fátylat elteszik a gyermek keresztelőjére, ahol egy tükröt kell letakarni vele, hogy a gyermek szép, ugyanakkor szerény legyen. Éjfél előtt semmiképp ne vegyük le a fátylat, ha adunk a babonákra, akármilyen kényelmetlen! A látványos esküvői képeket nézegetve nem is fogjuk megbánni a kitartásunkat.

Meglepő esküvői babonák és a cipő

Már az eddigiekből is jól érzékelhető, hogy az esküvőn viselt összes ruhadarabnak különleges jelentőséget tulajdonít a néphit. Nincs ez másképp a cipővel sem.

Bölcs előrelátásról tanúskodik az ara, ha az esküvő alatt a cipőbe pénzérmét rejt, ez ugyanis egyértelműen “garantálja” az életre szóló anyagi jólétet. Ugyanezen okból nem tanácsos nyitott orrú cipőben vagy szandálban esküdni, hogy ne csúszhasson ki se az előbb emlegetett érme a cipőből, se a konyhapénz az ifjú pár kezéből. Szóval egyértelmű, hogy érdemes alaposan megfontolni a cipőválasztást, annál is inkább, mert a cipőcsere a lakodalom alatt későbbi férj cserét is okozhat.

A menyasszony cipője reményt hozhat a hajadon barátnőknek is, hiszen lehetőséget biztosít megjósolni, kinek kötik be legközelebb a fejét. A lányok nevét fel kell írni a cipő talpára, akié még az áttáncolt éjszaka után is olvasható, arra boldog események várnak.

Meglepő esküvői babonák és a hangoskodás

Az esküvők nem a csendességükről híresek. Legyen szó nevetésről, meghatott sírásról, tapsról, bevonuló zenéről, ujjongásról, a lakodalmi mulatozásról nem is beszélve, egy biztos: ország-világ megtudhatja, mi az öröm oka…

Éppen innen eredeztethető az egyik legrégibb és mai napig legnépszerűbb hagyomány: a hangoskodás. Legelterjedtebb módja, hogy a szertartásról való távozáskor kell nagy zajt csapni, hogy elijessze a démonokat és a szegénységet.

Erre szolgál a csörömpölés, a dudálás, az autó mögé rögzített konzervdobozok. A zajkeltés visszatérő elem, legbiztosabb megoldás, ha a vacsora és a lakodalom alatt a poharak csengetésével gondoskodunk róla, hogy a hatás biztos legyen. :)

Meglepő esküvői babonák és a virágcsokor

A menyasszonyi csokrot a hiedelmek éppen úgy befolyásolhatják, mint az aktuális divat, az ízlés, az adott évszak virágai és a praktikum.

A kör alakú csokor hagyományosan szerencsét hoz, az elnyújtott csepp alakú csokor könnyekre utalhat. Nem csak a forma számít, legfontosabb, hogy miből készül: számos virágnak különleges jelentése és jelenősége van.

A bazsarózsa bájos rózsaszínje hiába illene az esküvői hangulatba, ha a szégyent jelképezi, a sárga színű virágokat pedig eleve tiltólistára kell tenni, ha adunk a babonákra, hiszen azok féltékenységet hoznak a házasságba. A rozmaring viszont a hűséget és tiszteletet jelképezi, ezért helye van akár a csokorban, akár a menyasszonyi koszorúban, de a vőlegény hajtókájába tűzve is.

A zakó hajtókájában helyet kapó “mini csokor” egyébként a menyasszonyi csokor férfi verziója, ugyanúgy az örömöt és boldogságot jelképezi.

Elterjed szokás a csokordobás szertartás után: a menyasszony háttal állva eldobja a csokrot a mögötte álló hajadonoknak, aki elkapja, azé lesz a következő esküvő.

1 2 3 4 5 6

Posts navigation