esküvői szokások Archívum - Visegrádi Esküvő

Inni a menyasszony cipőjéből?

Manapság is szokás még, bár egyre ritkábban találkozni ezzel a furcsa játékkal az esküvőkön.

A menyasszonyrablás egyik szimbolikus verziója, amikor nem a menyasszonyt, hanem a cipőjét rabolják el. Ilyenkor egy mód van a lábbeli visszaváltására: az ifjú férjnek innia kell kell kedvese elrabolt cipőjéből. Napjainkban gyakran tesznek inkább egy felespoharat a cipőbe, hogy ne kelljen két, ma már egyik tekintetében sem túl előnyösnek érzett cselekedettel borzolni a kedélyeket. Mert egyrészt nem biztos, hogy annyira jó dolog egy cipőből kiinni valamit, amiképpen az sem feltétlenül jó, ha egy 100.000 Ft-os cipőbe alkohol locsolunk…

Akárhogyis, régi szokásról van szó, amely lassanként kikopni látszik, ám teljesen eltűnni talán sosem fog. Márcsak azért sem, mert az esküvőkhöz kötődő játékok csoportja igen kötött, ha pedig vőfély tartja az est vezetését, ő bizony már csak szakmája iránti elköteleződése folytán is szorgalmazni fogja ezeknek a játékoknak a továbbélését. Nem kötelező persze belemenni, de ha olyan a közeg, a hangulat, és az ara sem bánja, ha törkölyt öntenek a cipőjébe, akkor mi baj lehet?

Régi esküvői babonák (6.rész)

Miért állunk sorfalat az ifjú párnak, amikor kifelé tartanak a ceremónia helyszínéről?

Legyen szó templomról, vagy akár csak egy házasságkötő teremről egy adott polgármesteri hivatalban, a násznép szinte automatikusan sorfalat áll a kifelé érkező házasoknak. De miért is?

Ez a sorfal nem más, mint a leendő közös életükben a fiatalokra váró nehézségek, kihívások, problémák által eléjük tolt „akadálypálya”, melyet csak együtt, szeretetben, igazi összefogásban küzdhetnek majd le.
Úgy tartja a szokás, hogy ha át kell kelniük az első pillanatban egy ilyen jelképes falon ahhoz, hogy aztán később a valódi nehézségekkel is meg tudjanak majd küzdeni.

Régi esküvői babonák (5.rész)

Honnan ered a szokás, mely szerint a párnak, elhagyva az esküvő helyszínét, érdemes egy kicsit, így vagy úgy, de mindenképpen hangoskodni?

Minden harmadik amerikai filmben szerepel egy olyan jelenet, melyben az ifjú pár csikorgó kerekekkel hagyja el autójával a ceremónia helyszínét, míg mi éppen még leolvashatjuk a „Just married” feliratot, s láthatjuk, hogy egy csomó konzerves dobozt húz maga után a járgány összefűzve, jó nagy zajt csapva.

Ugyanez a lényege a Közép- és Kelet-Európában hagyományos dudálásnak is, amikor az esküvőről meginduló autókonvoj végigdudálja a lagzi felé vezető utat, ha lehet, még nagyobb zajt csapva.

Minderre egy régi hiedelem szolgáltat magyarázatot, mely egyértelműen utal rá, hogy az ifjú házasoknak a cremónia helyszínét elhagyva mindeképpen a lehető legnagyobb zajt kell csapnia ahhoz, hogy leendő boldog életüket ne zavarhassák meg ártó szellemek, melyek egyébként ilyenkor próbálnak meg hozzáférkőzni a szerelmesekhez.

Dudáljunk tehát. Akkor is, ha kicsit meghaladottnak tűnhet ez a módi. Jobb nem kipróbálni, milyen lehet a szóban forgó ártó szellemek aknamunkája…

Régi esküvői babonák (4.rész)

Tényleg, ez a kérdés már megfordult a fejedben? Hányszor lehet valaki életében koszorúslány?

Ez persze két dologtól függ főként. Először is, hogy mennyire babonás az illető. Másodszor pedig, hogy mennyire szeretne ő maga is összeházasodni valakivel (amennyiben első felvetésünkre a válasz az „igen, eléggé babonás”).

Úgy tartja ugyanis a régi hiedelem, hogy egy lány összesen háromszor lehet életében koszorúslány. ha ennél több alkalommal vállalja ezt az egyébként rendkívül megtisztelő feladatot, könnyedén lehet, hogy ő maga sosem házasodhat majd össze senkivel.

Felvetődik persze jónéhány kérdés, amennyiben szeretnénk vitába szállni egy babonával. Ezek közül talán elég csak azt megemlítenünk, hogy mi van akkor, ha egyetlen nyáron több esküvőn is vállalja a koszorúslány szerepét? Hiszen így szóba sem jöhet a legfontosabb észérv a hiedelelem valóságra vonatkozó bújtatott állítása közül, miszerint ha valaki évről évre koszorúslány, akkor akár ebben a szerepben is ragadhat…

Régi esküvői babonák (3. rész)

Érdekes régi szokás, nem is túl gyakori manapság, pedig annál izgalmasabb játékot kínál azoknak, akik képesek kivárni az esküvő végét. Vajon mi van az ifjú feleség cipőjének talpára írva?

A gyakorlat igen egyszerű. Az esküvő előtt a menyasszony felírja azon barátnőinek nevét cipőjének talpára, akik még nem házasok (tehát egyértelműen ott áll majd valamennyi koszorúslány neve), s egészen az esküvő végéig nem nézi meg sem p, sem más, hogy mi olvasható még a feliratok közül. Könnyedén kitalálható, hogy mi a játék lényege, igaz?

És bizony. Akinek a neve mindközül a legjobban olvasható marad hajnalban, ő lesz az, aki a facér lányok közül leghamarabb férjehez megy majd.
Mókás hagyomány, remekül rímel a csokordobásra és nem utolsó sorban abban is segíti az ifjú párt, hogy minél inkább említett részesévé tudják tenni a Nagy Napnak legjobb barátaikat is. És nem utolsó sorban pofon egyszerű, hiszen tényleg nem kell hozzá semmi, csupán egy alkoholos filc, vagy egy erős toll.

Tudtad? Egy hiedelem szerint csak a menyasszony veheti fel esküvői fátylát

Egy réges-régi hagyomány szerint nem tanácsos „játszani” az esküvői fátyollal…

A leendő koszorúslányok az esküvői készülődés során abban a privilegizált helyzetben vannak, hogy láthatják gyönyörű ruhájában az arát, s testközelből csodálhatják az álomszép ruhakölteményt. A menyasszony pedig hatalma segítséget kap barátnőitől a ruhával kapcsolatos készülődés folyamán, hiszen több szem többet lát, a bizalom pedig nem is lehet kétséges.

Ebben a hangulatban persze néha adja magát, hogy miért is ne próbálhatnák fel a segítők is egy-egy lopott pillanatban a fátylat, akár csak viccből. Ez nyilván meg is történik rendszeresen, a babonások azonban jobb, ha vigyáznak. A hiedelem szerint ugyanis azzal fogja megcsalni a férj leendő feleségét, aki az esküvő napján a menyasszonyon kívül felvette annalk fátylát.
Hát, nem tudom… Lehet, hogy nem érdemes kísérletezni.

És a koszorúslányokat már felkérted?

Koszorúslányok nélkül nincs esküvő. Ez majdnem tény. Azonban jó, ha a kiszemelt hölgyek is időben megtudják, hogy rájuk gondoltál…

Ez több tekintetben is nagyon lényeges, mármint hogy kérd fel idejében a koszorúslányokat is. Szinte biztos, hogy visszautasítani senki sem fogja kérésedet (hacsak nem valami halaszthatatlan távollét miatt), ám mindenkinek tudnia kell a szándékaidról, hogy készülni tudjon a Nagy Napra. Ruha, haj, smink, és persze a többi koszorús lánnyal való egyeztetés miatt ez fontos dolog tényleg. Legyen idejük a lányoknak méltó módon felkészülni, ugyanakkor arra is legyen mód, hogy fel tudják osztani egymás között a teendőket, s adott esetben megismerkedhessenek egymással (már amennyiben nem ismerik már egymást hosszú évek óta).

A koszorúslányok óriási segítségére lehetnek a menyasszonynak, feladatuk nem csupán az, hogy az oltárhoz vezető utat még csodásabbá tegyék. Nyugodtan számíthatsz rájuk, bátran „oszthatsz” nekik feladatokat, de minderre akkor lesz igazi lehetőséged, ha valóban még idejében felkérd őket e hálás, megtisztelő szerepre.

Mire figyeljünk oda, ha a kisgyerekesek is sokan lesznek az esküvőn

Ha már látjuk, hogy a kisgyerekkel érkező vendégeink is biztosra jelezték vissza az esküvőn való részvételt, akkor érdemes már most végiggondolni a legfontosabb teendőinket, hogy segítsük őket, hogy minél komfortosabb keretek között ünnepelhessenek velünk.

Nagyon sokan a kisgyerekesek közül általában kora este el is szoktak indulni hazafelé, ennek az oka természetesen a kialakult rutinokban, illetve az adott lehetőségek szűkösségében keresendő, s többnyire ezek együttese eredményezi a korai hazaindulást. Ha szeretétek, hogy ők is maradjanak, ameddig csak komfortos számunkra, természetsen nem a zene elhallgattatásában és a lábujjhegyen történő esküvői mulatságban keresendő a megoldás.

Ha van rá mód, nézzetek utána olyan szállásnak számukra, melyek egyrészt kifizethető áron tudnak komfortos ottalvási lehetőséget biztosítani, másrészt azt is gondoljátok végig közösen, hogy a kicsik hány évesek. A babák esetében persze kötöttebb a helyzet (bár egy baba istenien elaltatható szinte bárhol, s a szülők ezután felváltva vigyázhatnak rá), a nagyobbacskák azonban sokszor remekül el tudnak leni egészen sokáig.

Ha már ovis korúak, minden esetre 3 évnél idősebbek, nagyn sokat segíthet egy mára ora esti óráktól, vagy akár délutántól működö „gyerekszoba”, melyre szakavatott pedagógusokat is szervezhetünk, s egy több órán át működö játszóház alakítható ki ilyen módon. Így aztán a gyerekekkel érkező szülőknek is lehet hosszasabb idejük a mulatságban anélkül, hogy a gyerekekre kellene ügyelniük, s ha ez akár csak 30-40 percet is adhat, az is óriási lehetőség.

A menü tekintetében nem kell túlgondolni a dolgot, azonban az etetőszékek beszerzése szintáén óriási segítség lehet, vagy annak tisztázása az esküvői helyszínnel, hogy vannak-e ilyen eszközök, vagy megoldható-e segítségükkel azok megfelelő számú beszerzése.

Egyébként ne féljetek attól, hogy a kicsik kapcsán esetleg bármi baj lehet. Manapság nagyon gyakori már, hogy az esküvőkön számos kisgyerekes pár is tiszteletét teszi. Ez így szép, így van rendjén, s ha a körülmények adottak, nemhogy plusz feladatot, fáradságot nem jelent majd a családosok meghívása, de külön színfotjai lesznek az emlékezetes Nagy Napnak.

Leáldozóban a tematikus esküvők nagy hódítása?

A 2010-es évek végén óriási tematikus esküvő hullám söpört végig a világon. Egymást érték a retro, maffia és hasonló tematikájú esküvők, természetesen egy nagy adag öniróniával fűszerezve a Nagy Nap hagyományosan inkább megható komolyságát. De hová lettek napjainkra ezek a különleges frigyek?

Ma már a mindenek utáni világot éljük, szinte valamennyi tematizáló momentum elé egészen nyugodtan odailleszthetjük a „poszt” előtagot, s talán kissé már közhellyé is lett mindez. A néhány évvel ezelőtt hódító tematizált esküvők száma napjainkra nagy mértékben lecsökkent, s ennek nem is feltétlenül az az oka, hogy kiment a divatból, hogy az legyen a divat, ami kiment a divatból. Nem is lenne igaz ez az állítás, hiszen talán sosem volt ennyire mainstream egy korábbi korszak oly mértékű retrózása, mint mostanában az 1980-as éveké. 30 éve alatti városi embert nem is igen látni az utcákon minimum egy, ám annál nyomatékosabb, ’80-as éveket idéző ruhadarabban, vagy kiegészítővel. Az sem feltétlenül okozza a megcsappanást, hogy a covid óta jelentősen megváltozott az esküvőkre fordítható költség, bár igaz, hogy egy jól megszerevezett tematikus esküvő mondjuk az 1920-as évek hanguatában egy kisebb vagyonba kerül, ha valóban autentikusak szeretnénk lenni. Inkább valahol arrafelé keresendőek az okok, hogy a letisztultság, az egyszerűség kezdi fokozatosan átvenni a prímet. Nem akarunk hatalmas dolgokat megvalósítani, nincs igazán érkezésünk arra, hogy esküvőnket valami világraszóló eseménnyé alakítsuk. Ugyanezzel a lendülettel kezdenek egyre kisebb létszámban szerveződni a lakodalmak.

Mindez valahol természetes velejárója annak, hogy 5-6 évvel ezelőtt extrém magasan volt a tematizált esküvők száma, hiszen a nagy kilengéseket természetszerűleg követik a hosszabban nyugalmas periódusok. Az óriási, életre szóló bulikat most a megfontolt, bensőséges események váltják fel, vélhetően jó időre.

Számolj le az esküvői félelmeiddel (4.rész)

„Dobjak csokrot, vagy ne? Hogy van ez manapság?” Régóta kérdés sokakban. Mert egyfelől hagyomány, másfelől kb. elhagyhatatlan része az esküvőnek hangulati tekintetben, mindeközben azonban nem biztos, hogy olyan jó ez azoknak, akik ilyenkor beállnak abba a bizonyos „hajadon körbe”.

A csokordobásnak régi hagyománya van, ám ha nem is volna, a hollywoodi filmek hathatósan tettek és tesznek mind a mai napig azért, hogy elmarahtatalan eleme legyen ez a momentum szinte valamennyi esküvőnek. Közben persze ott motoszkál az emberben a gondolat, hogy van azért ebben valami abszurd, de méginkább tapintatlan valami. Mert nem biztos, hogy kell ez a nyomás a még nem férjezett csajoknak, abban az esetben meg különönen nem, ha vannak közöttük megrögzött szinglik is. Mindekinek maga dolga, hogy hogyna áll sz élethez ezen a ponton.
De innen nézve az a helyzet, hogy az is mindekinek a saját maga által eldöntendő vállalása, hogy beáll-e elkapni a csokrot, avagy sem. Mert az egészen biztos, hogy ez nem kényszer, ahogyan az is, hogy poénnak sem utolsó. Nem kell ezeket a dolgokat ma már olyan komolyan venni. Így aztán én csak azt tudom javasolni Neked, hogy döntsd szíved szerint. Ha szeretnél csokrot dobni, hát egész bátran, ha pedig nem, ne érezd kellemetlennek, hogy ezt a kis mellékepizódot kihagyjátok az esküvőn.

1 2 3 4 5 6

Posts navigation