esküvői szokások Archívum - Visegrádi Esküvő

Mire figyeljünk oda, ha a kisgyerekesek is sokan lesznek az esküvőn

Ha már látjuk, hogy a kisgyerekkel érkező vendégeink is biztosra jelezték vissza az esküvőn való részvételt, akkor érdemes már most végiggondolni a legfontosabb teendőinket, hogy segítsük őket, hogy minél komfortosabb keretek között ünnepelhessenek velünk.

Nagyon sokan a kisgyerekesek közül általában kora este el is szoktak indulni hazafelé, ennek az oka természetesen a kialakult rutinokban, illetve az adott lehetőségek szűkösségében keresendő, s többnyire ezek együttese eredményezi a korai hazaindulást. Ha szeretétek, hogy ők is maradjanak, ameddig csak komfortos számunkra, természetsen nem a zene elhallgattatásában és a lábujjhegyen történő esküvői mulatságban keresendő a megoldás.

Ha van rá mód, nézzetek utána olyan szállásnak számukra, melyek egyrészt kifizethető áron tudnak komfortos ottalvási lehetőséget biztosítani, másrészt azt is gondoljátok végig közösen, hogy a kicsik hány évesek. A babák esetében persze kötöttebb a helyzet (bár egy baba istenien elaltatható szinte bárhol, s a szülők ezután felváltva vigyázhatnak rá), a nagyobbacskák azonban sokszor remekül el tudnak leni egészen sokáig.

Ha már ovis korúak, minden esetre 3 évnél idősebbek, nagyn sokat segíthet egy mára ora esti óráktól, vagy akár délutántól működö „gyerekszoba”, melyre szakavatott pedagógusokat is szervezhetünk, s egy több órán át működö játszóház alakítható ki ilyen módon. Így aztán a gyerekekkel érkező szülőknek is lehet hosszasabb idejük a mulatságban anélkül, hogy a gyerekekre kellene ügyelniük, s ha ez akár csak 30-40 percet is adhat, az is óriási lehetőség.

A menü tekintetében nem kell túlgondolni a dolgot, azonban az etetőszékek beszerzése szintáén óriási segítség lehet, vagy annak tisztázása az esküvői helyszínnel, hogy vannak-e ilyen eszközök, vagy megoldható-e segítségükkel azok megfelelő számú beszerzése.

Egyébként ne féljetek attól, hogy a kicsik kapcsán esetleg bármi baj lehet. Manapság nagyon gyakori már, hogy az esküvőkön számos kisgyerekes pár is tiszteletét teszi. Ez így szép, így van rendjén, s ha a körülmények adottak, nemhogy plusz feladatot, fáradságot nem jelent majd a családosok meghívása, de külön színfotjai lesznek az emlékezetes Nagy Napnak.

Leáldozóban a tematikus esküvők nagy hódítása?

A 2010-es évek végén óriási tematikus esküvő hullám söpört végig a világon. Egymást érték a retro, maffia és hasonló tematikájú esküvők, természetesen egy nagy adag öniróniával fűszerezve a Nagy Nap hagyományosan inkább megható komolyságát. De hová lettek napjainkra ezek a különleges frigyek?

Ma már a mindenek utáni világot éljük, szinte valamennyi tematizáló momentum elé egészen nyugodtan odailleszthetjük a „poszt” előtagot, s talán kissé már közhellyé is lett mindez. A néhány évvel ezelőtt hódító tematizált esküvők száma napjainkra nagy mértékben lecsökkent, s ennek nem is feltétlenül az az oka, hogy kiment a divatból, hogy az legyen a divat, ami kiment a divatból. Nem is lenne igaz ez az állítás, hiszen talán sosem volt ennyire mainstream egy korábbi korszak oly mértékű retrózása, mint mostanában az 1980-as éveké. 30 éve alatti városi embert nem is igen látni az utcákon minimum egy, ám annál nyomatékosabb, ’80-as éveket idéző ruhadarabban, vagy kiegészítővel. Az sem feltétlenül okozza a megcsappanást, hogy a covid óta jelentősen megváltozott az esküvőkre fordítható költség, bár igaz, hogy egy jól megszerevezett tematikus esküvő mondjuk az 1920-as évek hanguatában egy kisebb vagyonba kerül, ha valóban autentikusak szeretnénk lenni. Inkább valahol arrafelé keresendőek az okok, hogy a letisztultság, az egyszerűség kezdi fokozatosan átvenni a prímet. Nem akarunk hatalmas dolgokat megvalósítani, nincs igazán érkezésünk arra, hogy esküvőnket valami világraszóló eseménnyé alakítsuk. Ugyanezzel a lendülettel kezdenek egyre kisebb létszámban szerveződni a lakodalmak.

Mindez valahol természetes velejárója annak, hogy 5-6 évvel ezelőtt extrém magasan volt a tematizált esküvők száma, hiszen a nagy kilengéseket természetszerűleg követik a hosszabban nyugalmas periódusok. Az óriási, életre szóló bulikat most a megfontolt, bensőséges események váltják fel, vélhetően jó időre.

Számolj le az esküvői félelmeiddel (4.rész)

„Dobjak csokrot, vagy ne? Hogy van ez manapság?” Régóta kérdés sokakban. Mert egyfelől hagyomány, másfelől kb. elhagyhatatlan része az esküvőnek hangulati tekintetben, mindeközben azonban nem biztos, hogy olyan jó ez azoknak, akik ilyenkor beállnak abba a bizonyos „hajadon körbe”.

A csokordobásnak régi hagyománya van, ám ha nem is volna, a hollywoodi filmek hathatósan tettek és tesznek mind a mai napig azért, hogy elmarahtatalan eleme legyen ez a momentum szinte valamennyi esküvőnek. Közben persze ott motoszkál az emberben a gondolat, hogy van azért ebben valami abszurd, de méginkább tapintatlan valami. Mert nem biztos, hogy kell ez a nyomás a még nem férjezett csajoknak, abban az esetben meg különönen nem, ha vannak közöttük megrögzött szinglik is. Mindekinek maga dolga, hogy hogyna áll sz élethez ezen a ponton.
De innen nézve az a helyzet, hogy az is mindekinek a saját maga által eldöntendő vállalása, hogy beáll-e elkapni a csokrot, avagy sem. Mert az egészen biztos, hogy ez nem kényszer, ahogyan az is, hogy poénnak sem utolsó. Nem kell ezeket a dolgokat ma már olyan komolyan venni. Így aztán én csak azt tudom javasolni Neked, hogy döntsd szíved szerint. Ha szeretnél csokrot dobni, hát egész bátran, ha pedig nem, ne érezd kellemetlennek, hogy ezt a kis mellékepizódot kihagyjátok az esküvőn.

Miért fűrészel fát az ifjú pár a német hagyományban?

Réges-régi német szokás, mely többek között a németalföldi területeken mindmáig elhagyhatatlan része az esküvőnek. De vajon mit szimbolizál?

Az elsőre máris elpiruló olvasókat megnyugtatjuk, nem arról van szó. Bár a szimbólumokba könnyű belelátni mindenféléket, s a képzettársítás nem is egészen ördögtől való, a helyzet egy kicsit azért más. Persze nem is sokkal összetettebb (és ezzel semmiképpen sem szeretnénk megsérteni a német hagyományok tisztelőit, s persze magukat a németeket sem).

A fűrészelés valójában az első közös feladata az ifjú házaspárnak, melynek során kiderül, hogy mennyire tudnak kooprodukcióban működni. ha különösebb gond nélkül sikerül elfűrészelni a kiválasztott rönköt, a násznép és a család biztos lehet affelől, hogy gyümölcsöző frigyhez adták áldásukat.

A kelengyés láda rövid története (2.rész)

Tudjuk tehát, hogy hatezer évvel ezelőtt is léteztek már hasonló funkciójú ládák, ahogyan azt is, hogy a kelengyés láda magyar elterjedéséhez elengedhetetlen szükség volt a letelepedett életmódhoz, hiszen ládákat nem igazán cipelaz ember hosszú útjai során.

A legősibb vályúládák helyett nálunk már az úgynevezett ácsolt ládák terjedtek el, ezek az 1300-as évekre lettek szerte a hazában népszerűek. A gazdag díszítés ezután lett gyakori, minden egyes tájegység, sokszor akár település sajátos motívumai is felbukkannak a leginkább növényi ornamentikával ékített felületeken.

Érdekessség, hogy igazán különálló típusok csupán az 1700-as évek derekára jelentek meg (innentől beszélhetünk székely, gömöri, dunántúli és kalotaszegi típusokról). A ládadíszítés és -készítés igazi virágkorát az 1800-as években élte Magyarországon. A legkülönlegesebb példányok ebből az évszázadból valók, amikor a barokk nagy hatást gyakorolt a népművészetre is, s kifejezett cél volt minél izgalmasabb, minél színesebb motívumokat varázsolni a menyasszony kelengyés ládájára.

Napjainkban is viszonylag könnyedén hozzájuthatunk egy-egy gyönyörű darabhoz, s ha otthonunk enteriőrje engedi, izgalmas lakberendezési tárgy válhat belőle akár egy modern lakásban is.

Forrás: csillamuhely.hu
Fotó forrása: Magyar Néprajzi Lexikon

A kelengyés láda rövid története (1. rész)

A magyar néphagyomány évezredes múltra visszaketintő történetében mindig is komoly szerep jutott a házasságnak, így aztán ha városiasodott életünkből ki is koptak a népi világ mindennapjainak kellékei, nyelvünk azért sokmindent megőrzött. A kelengyés láda, vagy másnéven tulipános láda, más helyütt rózsás láda mégis, fizikai valójában is ismerős mind a mai napig, függetlenül attól, hogy ma már nem része a menyasszony „kellékeinek”.

A népi bútorok közül a lóca mellett talán a kelengyés láda a legismertebb napjainkban is, ehhez persze nagyban hozzájárulnak a töretlen népszerűségű magyar népmesék is. Funkciója igen egyszerű, de annál szimbolikusabb, ebben vitte ugyanis a fiatal feleség újdonsült férje házába, onnatól tehát közös otthonukba mindazt, amivel útjára engedték az örömszülők új, immáron vitathatatlanul felnőtt életébe.

Már az időszámításunk előtti 3. évezredből is találtak régészek olyan ládákat, melyek nagy valószínűséggel hasonló szerepet töltöttek be, mint a magyar hagyományban csupán a honfolglalás utáni időszakban népszerűvé lett, majd gyorsan elterjedt kelengyés láda. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy e ládák egyidősek lehetnek a házasságkötéssel, az egybekeléssel. Az pedig őseink vándorló életvitelével könnyen magyarázható, hogy miért kellett várni a láda elterjedésére addig, amíg a régiek nem telepedtek le új otthonukra lelve a Kárpát-medencében.

—

Forrás: csillamuhely.hu

Fotó forrása: Magyar Néprajzi Lexikon

Meglepő esküvői babonák és a nászajándékok

A nászajándékok eredetileg nagyon is gyaklorlati célt szolgáltak: az ifjú párt el kellett látni eszközökkel a külön életre, az új háztartást be kellett rendezni.

A lányok már kislánykoruk óta elkezdték gyűjteni a kelengyét, az ágyneműt, terítőket, díszes textileket a szépen festett kelengyeládába pakolták, hogy a felnőtt élet kezdetére minden készen álljon.
A nászajándékok is ezt a célt töltik be, akkor is, ha a modern világban egyre jellemzőbb, hogy a házasulandók inkább pénzt kérnek ajándékba, hiszen egyrészt a saját ízlésük szerint kívánják berendezni az otthonukat, másrészt gyakran már régóta együtt élnek, a közös tárgyak megvannak, nem a falióra meg a porcelánváza hiányzik a háztartásból, hanem nagyobb dolgok, más célok, amikhez jól jön a támogatás.

Ettől függetlenül sokan máig ragaszkodnak a nászajándék adásához és számos hiedelem is övezi az ideális és tiltott ajándékokat. Szigorúan tilos például a kés, hiszen a kapcsolat elvágásához vezethet, a férj és feleség valamint az ifjú pár és az ajándékozó között egyaránt. Az óra is praktikus ajándéknak tűnik, de a keleti kultúrákban kimondottan kerülik, mivel az “óra” kifejezést valaminek a végére is használják.

Ha biztosra akarunk menni, egyszerűen kérdezzük meg, ők mire vágynak! A boldogság csak jó véghez vezethet.

Meglepő esküvői babonák és a következő generáció

Habár sok pár örömmel eltekintene az esküvő után következő “zaklató” kérdésektől, miszerint mikor jön már végre a gyerek, a trónörökösök érkezése a régmúltban is fontos és társadalmi hatásai miatt közösségi kérdés volt…

Sőt, jóval fontosabb, mint napjainkban. Nem csoda tehát, hogy már az esküvőn igyekeztek biztosítani, hogy a nászéjszakán minden rendben menjen és gyorsan “eredményre’ jusson az ifjú pár.

Szerencsére a lakodalmon általában akad néhány gyerek, így a mai napig szokás, hogy kisfiút ültetnek a menyasszony ölébe. Hagyományosan a család biztosra menne, legyen egyértelmű, hogy valaki tovább viszi a nevet. Kisfiú hiányában kislány is “megteszi”, a gyermekáldás így is,úgy is érték. Szintén a trónörökös fiút szerették volna biztosítani a Habsburg házban és főúri rétegben népszerű somlói juhfark borral, ezt itták a jegyesek a nagy napon. Mai szemmel nézve némileg diszkriminatív ez a szokás, érdemes megkérdezni az ifjú párt, ők minek szurkolnak! Ha szurkolnak.
Vagy ha akarnak erről egyáltalán beszélni. Legjobb, ha rájuk bízzuk ezt a kérdést…

Meglepő esküvői babonák és a váratlan találkozások

A tradíciók szerint a nagy életszakasz váltások idején a helyzet érzékenysége miatt nagyobb veszélye van a rontásoknak, rossz kívánságoknak, ugyanakkor ezek nagy lehetőséget is jelentenek mindenféle pozitív történés, jövőkép “megvarázsolására” valamint jóslásra a jelekből. Nem csoda tehát, hogy esküvőre készülvén – mikor is a lányból feleség, a fiúból férj válik- különösen sok módon próbálták védeni a fiatalokat és biztosítani, hogy a jövőben boldog házasságot élhessenek.

Sok hiedelem vonatkozik a találkozásokra is, hogy a háztól a templomig – az ifjúságtól a felnőttségig- milyen hatások érik a fiatalokat. Apácával vagy szerzetessel találkozni nem szerencsés, mert a babona szerint szegénységet, adományokra utalt életet jelent.

Nem kis kihívás a templom mellett ezt elkerülni, de a szegény jövőkép kicselezése bizonyára erős motiváció. Várandós nőt esküvő előtti napokban rossz, az esküvőn viszont jó jel. Ennek a kreatív feloldása szép kihívás, de biztos nem lehetetlen. A klasszikus utat keresztező létra, fekete macska és vakablak trión kívül a szertartás előtt nem előnyös kéményseprővel találkozni (mert mindig koszos lesz a ház), utána viszont igen (mert szerencsét hoz). Ha keresztezik is egymás útját, de a menyasszony nem néz oda, még menthető a helyzet. Nem kis kihívás ez a nagy napon, mikor a fotós felé mosolyogva még a pocsoláykat és úthibákat is kerülgetni kell.

Meglepő esküvői babonák és a fátyol

A könnyű fátyolra sokan csupán kötelezően klasszikus kiegészítőként tekintenek, az esküvői fotók elmaradhatatlan kellékeként, de valójában az egyik igazán tradicionális eleme az esküvőknek.

A menyasszonyt már az ókori Rómában és germán területeken is ez védte a gonosz szellemektől és szemmel veréstől, számos kultúrában pedig – ahol az ifjú pár az esküvőn találkozott rendezett házasság keretében- valódi takarást is biztosított egészen a házasságkötésig.

A fátylat a babonák szerint szigorúan tilos esküvő előtt próbálgatni, a nagy napon kizárólag a menyasszony édesapja tűzheti lánya hajába és csak a vőlegény hajthatja fel az oltár előtt, mikor “oltalmába veszi” az ifjú feleséget. Ha a fátyol más kezébe kerül, annak végzetes következménye lehet- aki felpróbálja, az elcsavarhatja a jövendőbeli férj fejét.

Hagyományosan a fátylat elteszik a gyermek keresztelőjére, ahol egy tükröt kell letakarni vele, hogy a gyermek szép, ugyanakkor szerény legyen. Éjfél előtt semmiképp ne vegyük le a fátylat, ha adunk a babonákra, akármilyen kényelmetlen! A látványos esküvői képeket nézegetve nem is fogjuk megbánni a kitartásunkat.

1 2 3 4 5

Posts navigation