A nászajándékok eredetileg nagyon is gyaklorlati célt szolgáltak: az ifjú párt el kellett látni eszközökkel a külön életre, az új háztartást be kellett rendezni.
A lányok már kislánykoruk óta elkezdték gyűjteni a kelengyét, az ágyneműt, terítőket, díszes textileket a szépen festett kelengyeládába pakolták, hogy a felnőtt élet kezdetére minden készen álljon.
A nászajándékok is ezt a célt töltik be, akkor is, ha a modern világban egyre jellemzőbb, hogy a házasulandók inkább pénzt kérnek ajándékba, hiszen egyrészt a saját ízlésük szerint kívánják berendezni az otthonukat, másrészt gyakran már régóta együtt élnek, a közös tárgyak megvannak, nem a falióra meg a porcelánváza hiányzik a háztartásból, hanem nagyobb dolgok, más célok, amikhez jól jön a támogatás.
Ettől függetlenül sokan máig ragaszkodnak a nászajándék adásához és számos hiedelem is övezi az ideális és tiltott ajándékokat. Szigorúan tilos például a kés, hiszen a kapcsolat elvágásához vezethet, a férj és feleség valamint az ifjú pár és az ajándékozó között egyaránt. Az óra is praktikus ajándéknak tűnik, de a keleti kultúrákban kimondottan kerülik, mivel az “óra” kifejezést valaminek a végére is használják.
Ha biztosra akarunk menni, egyszerűen kérdezzük meg, ők mire vágynak! A boldogság csak jó véghez vezethet.