Tudjuk tehát, hogy hatezer évvel ezelőtt is léteztek már hasonló funkciójú ládák, ahogyan azt is, hogy a kelengyés láda magyar elterjedéséhez elengedhetetlen szükség volt a letelepedett életmódhoz, hiszen ládákat nem igazán cipelaz ember hosszú útjai során.
A legősibb vályúládák helyett nálunk már az úgynevezett ácsolt ládák terjedtek el, ezek az 1300-as évekre lettek szerte a hazában népszerűek. A gazdag díszítés ezután lett gyakori, minden egyes tájegység, sokszor akár település sajátos motívumai is felbukkannak a leginkább növényi ornamentikával ékített felületeken.
Érdekessség, hogy igazán különálló típusok csupán az 1700-as évek derekára jelentek meg (innentől beszélhetünk székely, gömöri, dunántúli és kalotaszegi típusokról). A ládadíszítés és -készítés igazi virágkorát az 1800-as években élte Magyarországon. A legkülönlegesebb példányok ebből az évszázadból valók, amikor a barokk nagy hatást gyakorolt a népművészetre is, s kifejezett cél volt minél izgalmasabb, minél színesebb motívumokat varázsolni a menyasszony kelengyés ládájára.
Napjainkban is viszonylag könnyedén hozzájuthatunk egy-egy gyönyörű darabhoz, s ha otthonunk enteriőrje engedi, izgalmas lakberendezési tárgy válhat belőle akár egy modern lakásban is.
Forrás: csillamuhely.hu
Fotó forrása: Magyar Néprajzi Lexikon