A kelengyés láda rövid története (1. rész)

A magyar néphagyomány évezredes múltra visszaketintő történetében mindig is komoly szerep jutott a házasságnak, így aztán ha városiasodott életünkből ki is koptak a népi világ mindennapjainak kellékei, nyelvünk azért sokmindent megőrzött. A kelengyés láda, vagy másnéven tulipános láda, más helyütt rózsás láda mégis, fizikai valójában is ismerős mind a mai napig, függetlenül attól, hogy ma már nem része a menyasszony “kellékeinek”.

A népi bútorok közül a lóca mellett talán a kelengyés láda a legismertebb napjainkban is, ehhez persze nagyban hozzájárulnak a töretlen népszerűségű magyar népmesék is. Funkciója igen egyszerű, de annál szimbolikusabb, ebben vitte ugyanis a fiatal feleség újdonsült férje házába, onnatól tehát közös otthonukba mindazt, amivel útjára engedték az örömszülők új, immáron vitathatatlanul felnőtt életébe.

Már az időszámításunk előtti 3. évezredből is találtak régészek olyan ládákat, melyek nagy valószínűséggel hasonló szerepet töltöttek be, mint a magyar hagyományban csupán a honfolglalás utáni időszakban népszerűvé lett, majd gyorsan elterjedt kelengyés láda. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy  e ládák egyidősek lehetnek a házasságkötéssel, az egybekeléssel. Az pedig őseink vándorló életvitelével könnyen magyarázható, hogy miért kellett várni a láda elterjedésére addig, amíg a régiek nem telepedtek le új otthonukra lelve a Kárpát-medencében.

Forrás: csillamuhely.hu

Fotó forrása: Magyar Néprajzi Lexikon

Scroll to top