Home

Címke: történelem

A kelengyés láda rövid története (1. rész)

A magyar néphagyomány évezredes múltra visszaketintő történetében mindig is komoly szerep jutott a házasságnak, így aztán ha városiasodott életünkből ki is koptak a népi világ mindennapjainak kellékei, nyelvünk azért sokmindent megőrzött. A kelengyés láda, vagy másnéven tulipános láda, más helyütt rózsás láda mégis, fizikai valójában is ismerős mind a mai napig, függetlenül attól, hogy ma már nem része a menyasszony „kellékeinek”.

A népi bútorok közül a lóca mellett talán a kelengyés láda a legismertebb napjainkban is, ehhez persze nagyban hozzájárulnak a töretlen népszerűségű magyar népmesék is. Funkciója igen egyszerű, de annál szimbolikusabb, ebben vitte ugyanis a fiatal feleség újdonsült férje házába, onnatól tehát közös otthonukba mindazt, amivel útjára engedték az örömszülők új, immáron vitathatatlanul felnőtt életébe.

Már az időszámításunk előtti 3. évezredből is találtak régészek olyan ládákat, melyek nagy valószínűséggel hasonló szerepet töltöttek be, mint a magyar hagyományban csupán a honfolglalás utáni időszakban népszerűvé lett, majd gyorsan elterjedt kelengyés láda. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy  e ládák egyidősek lehetnek a házasságkötéssel, az egybekeléssel. Az pedig őseink vándorló életvitelével könnyen magyarázható, hogy miért kellett várni a láda elterjedésére addig, amíg a régiek nem telepedtek le új otthonukra lelve a Kárpát-medencében.

—

Forrás: csillamuhely.hu

Fotó forrása: Magyar Néprajzi Lexikon

A korszorúslány szerepkör eredete (4. rész)

Forrásunk alapján körbejártunk már három érdekes eredetmagyarázatot a koszorúslányok történetét illetően. Maradt azonban még egy opció, mely nyelvtörténeti szempontból is tartogat magyarázatot.

Viktória királynő uralkodása idején (1876-1901) alakult ki az a brit arisztokrata hagyomány, mely szerint a menyasszony segédei kizárólag nők lehettek. Ők intézték az esküvő, a ceremónia és az est rendeznivalóit, s természetesen minden olyan tennivaló az ő feladatuk volt, mely közvetlenül támogatta és segítette a leendő feleséget a nagy napra való felkészülésben, s főként az esküvő napján. Feladatuk volt még fokhagymával és erős fűszerekkel sétálni a ceremónia helyszíne környékén, elijesztendő a gonosz szellemeket, akik keresztül húzhatnák esetleg az ifjú pár terveit. Ők dobáltak ebben az időben  először hasonló célzattal virágszirmokat is.

Az angol nyelv a szolgálóleányokat egységesen maid-nek nevezi, míg a koszorúslányokat bridesmaid-nek, mely szó szerint ezt jelenti: a menyasszony szolgálóleánya.

A koszorúslány szerepkör eredete (3. rész)

Természetesen a Bibliából is eredeztethető teljes joggal a koszorúslányok első megjelenése, hiszen a Biblia jelenti az egyetemes európai kultúra ókori hagyományokat időrendben követő alapvetését.

Ráadásul a mai esküvők a szerkezeti alapokat tekintve közvetlenül az Újszövetséghez visszanyúló gyökerekkel is bírnak, így még egy további magyarázattal gazfagabbak vagyunk, ha ez a variáció áll a szívünkhöz közelebb.

Ha ennek az elgondolásnak hihetünk, akkor Jákob két mennyegzője lehet a kútfő. Ugyanis Lea és Ráhel is cselédeikkel veszik körbe magukat az esküvőkön, a cselédek pedig segítik, kísérik úrnőiket a ceremóniát körülölelő időszakban mindehová, ahol csak szükség lehet rájuk. Ők is lehettek tehát az első koszorúslányok, akik a történet szerint egytől egyig gyönyörű kísérői voltak mindkét menyasszonynak.

A záró részben egy angol, egészen pontosan Viktória királynő korából származó magyarázatot fogunk kicsit részletesebben taglalni.

A koszorúslány szerepkör eredete (2. rész)

Érdemes észrevenni, hogy a koszorúslányok minden esetben nagyon szépek, s bár cél, hogy egyikőjük se legyen szebb a menyasszonynál, azért van ebben az egészben valami reprezentációs jelleg is.

Most természetesen nem gondolunk arra, amikor gyerekek is helyet kapnak a koszorsúslányok sorában – ez egyébként abszolút jelenkori fejlemény, korábban olyan hölgyekből állt ez a koszorúslányok által megformált, képzeletbeli koszorú, akik eladósorban voltak már, de egyelőre nem leltek párra.

Ez a gondolatmenet egészen konkrétan arra utal, hogy koszorúslánynak lenni egyfajta lehetőség volt arra, hogy a facér hölgyek bemutatkozhassanak azoknak a szintén facér férfiaknak, akik szintén a meghívottak között kapnak helyet. A koszorúslány szerep tehát lehetőséget kínált a bemutatkozásra, azt pedig csak az istenek tudhatták előre, hogy ki lesz a gyönyörű hölgyek közül a következő, aki nemsokára menyasszonyként jelenhet majd meg a nagyközönség, a majdani következő násznép előtt.

A koszorúslány szerepkör eredete (1. rész)

A koszoruslany.net egyik cikkében akadtunk egymás mellett négy olyan elméletre is, mely a cikk szerzője szerint magyarázatul szolgálhat arra a kérdésre, hogy vajon honnan eredhet a koszorúslányok szerepköre. Nézzük is az elsőt. 

Ókori nyomok

A Római Birodalomban a kezdetek óta nagyon fontos volt a házasság intézménye, hiszen az egybetartozást gondolták a birodalom legfontosabb szimbólumának. Több is volt persze a házasság Rómában, mint az egység szimbóluma, ám tény, hogy annak hivatalos formuláit és szerződésszerúségét is kiemelkedően lényegesnek érezték.

A római menyasszonyoknak számos rituáléban kellett részt venniük, egészen a felvonulástól a leendő hitvesi otthonba történő megérkezésig. Egyes források szerint létezett egy olyan rítus is, amikor a leendő, szépéges ruhába öltözött menyasszonyt fiatal hölgyek ölelték körbe koszorúszerűen. Ennek a rítusnak az lehetett a célja, hogy megóvják az arát a gonosz szellemektől, akik árthattak a fiataloknak életük ezen legfontosabb napjának csúcspontján. Ez az elmélet tehát ezzel a koszorúformával magyarázza a egyszersmind a koszorúslány kifejezés etimológiáját (amennyiben hihetünk annak, hogy a korabeli latin kfejezés is magában hordozza mindezt), s közvetlen eredetét is.

Open post

Tudtad? Petőfi Sándor és Szendrey Júlia megismerkedésük első évfordulóján keltek egybe

Petőfi és Júlia esküvőjére 1847 szeptember 8-án került sor Erdődön. Éppen egy évvel azután (napra pontosan), hogy megismerkedett egymással az akkor már országos hírű fiatal költő és a gyönyörű, rendkívül okos, fiatal Szendrey Júlia. 

Petőfi-Sándor-és-Szendrey-Júlia

Az erődi vár regényes kápolnájában kötötte össze életét (akkor még nem sejthették, hogy mennyire szomorúan rövid időre) a magyar kultúrtörténet talán leghíresebb szerelmespárja. Nem sokkal a ceremóniát követően máris indultak Kővárra, pontosabban a Láposvölgybe, hogy a világtól ha lehet, méginkább elzárva tölthessék friss házasságuk legelső pillanatait.

Egy nagykárolyi megyebálon találkoztak először, s igazi szerelem volt az övék első látásra. Így ír erről a pillanatról Petőfi Kerényi Frigyesnek címzett levelében 1847 májusában: „[…] a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először láttam őt, tavaly, szeptember 8-kán, délutáni 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ lételét… azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt; akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szívemben a szerelem… mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté[…].” Júlia bár levelei és későbbi visszamlékezései szerint is fülig szerelmes lett az első találkozáskor, még jó ideig viszonylag távolságtartónak mutatkozott a nyilvánvalóan önbizalomtól ittas, addigra az egyik leghíresebb magyar kortárs költőnek számító Petőfivel szemben. Bizonyára érezte hogy komoly tétje van minden egyes cselekedetének és annak, hogy szépsége mögötti határozottságáról, tartásáról és cseppet sem könnyelmű személyiségéről is tanúbizonyságot tegyen. Nyilvánvalóan éreztetni akarta a költővel, hogy ő egy cseppet sem csak az a könnyű, szép leány, akinek talán első látásra tűnhet…

A sors szomorú fintora, hogy a fiatal házasok csupán egyszer ünepelhették meg házassági évfordulójukat. Petőfi Sándor A hegyek közt című verse ennek a kora szeptemberi napnak állít emléket.

Scroll to top