A bejegyzés előző részében inkább általánosságban, az egyenruhás esküvők alapvető jellegzetességeiről szóltunk néhány szót. Most menjünk bele kicsit mélyebben a részletekbe, hogy lássuk, mi minden hozható ki egy ilyen eseményből.
Címke: oltár
Örömszülők – miért fontos, hogy szerepelhessenek az esküvőn?
Ha már az esküvőtöket tervezgetitek, bizonyára elgondolkoztatok azon is, milyen szerepet szántok majd szüleiteknek a ceremónia rendjében. Mielőtt döntésre jutnátok, fontos lenne azonban megérteni az ő motivációijukat is, miért vágynak az örömszülők olyan nagyon arra, hogy látványos szerephez jussanak a Nagy Napon.
Elolvasom „Örömszülők – miért fontos, hogy szerepelhessenek az esküvőn?”
Örömapák
Ma nem adunk nektek hasznos tippeket arról, hogyan szervezzétek az esküvőtöket. Csupán két kedves és valóban megható történetet szeretnénk elétek tárni.
Férj és feleség – a sikeres házasság titka (1. rész)
Jövendőbeli férjként és feleségként az oltár előtt állva mit kívánhatnánk? Természetesen boldog, örökké tartó házasságot. A jó házasságért a közös élet minden napján tenni kell valamit, és ami legalább ilyen fontos, alapvető hozzávalói egy jó férj és egy jó feleség.
Elolvasom „Férj és feleség – a sikeres házasság titka (1. rész)”
Lovagi esküvő – Egy lovagi úrnő menyasszonyi ruhája (2. rész)
A bejegyzés múlt heti részében adtunk néhány hasznos tippet arról, hogyan szervezhettek igazán színes és vidám hangulatú középkori esküvőt. Nem beszéltünk azonban minden esküvők legszebb ékkövéről: magáról a menyasszonyról. Nézzük, milyen ruhát illik magára öltenie egy korhű középkori úrhölgynek az esküvője napján.
Minden szigorúsága ellenére a középkor erkölcsi normái nem határozták meg pontosan, milyen ruhát kell viselnie egy menyasszonynak, mikor az oltár elé lép. A napjainkban divatos, tisztaságot és ártatlanságot sugárzó fehér mellett a ruhák bármilyen színűek lehettek. Habár számunkra, akik már hozzászoktunk a frissen hullott hó szűziességéhez fogható, gyönyörű fehér menyasszonyi ruhákhoz furcsának tűnhet, a tisztaság szimbolikus színe akkoriban a kék volt. Éppen ezért a párok gyakran viseltek az esküvőn „valami kéket”.
Ahhoz, hogy valami képet kapjunk arról, hogyan tudnánk valóban középkorias hangulatú menyasszonyi külsőt ölteni, érdemes kicsit felidéznünk a kor jellegzetes nőideálját. A középkor a tiszta és természetesen sugárzó női szépséget istenítette.
A korabeli menyasszony képe így az ártatlan szépség nőies energiáit sugározza, de kizárólag a férjének.
Ha igazán korhű jelleget akarunk kölcsönözni külsőnknek, zárt menyasszonyi ruhában kell gondolkodnunk, mely szépen kiemeli a nőies felsőtest, főleg a keblek vonalát, viszont semmit sem enged látni a vállból, nincs meztelen hát, se dekoltázs.
Ugyanígy nem ajánlott az erősen sminkelt arc sem. Cserébe viszont megkapjuk a nyak igézően lágy íveit, a szerelem meghittségben átszellemült arc angyali szépségét, mindezt vízesésként szabadon aláomló hajkorona keretezésében, melybe bájos díszítésként, bátran beletűzhetünk koszorúalakban egy két apróbb virágot.
Ha a menyasszony a természetes szépségnél előkelőbb kivitelű esküvőt szeretne megjeleníteni, a homlokára virágkoszorú helyett illeszthet diadémot illetve készíttethet gyémánt vagy gyöngyberakásos menyasszonyi ruhát is akár sötét, bíbor vagy lilás színekben.
Végezetül néhány apróság a szertartással kapcsolatban. A mai egyházi esküvők szövege és a celebrálás módja tulajdonképpen változatlanul őrzik a középkor óta élő hagyományokat. Itt nincs szükség sem aláírt dokumentumra, se tanúkra, hiszen az esküt, melyben hűséges szerelmetek fejezitek ki, közvetlenül egymásnak mondjátok el, a tanútok minderre pedig nem kisebb személy, mint maga az Isten.
Éppen ezért, ha igazán romantikus és korhű középkori stílusú esküvőt szeretnétek, érdemes a jogi nyelven levezetett polgári esküvőt ilyen esküvel kiegészítenetek. Helyszínül nem csak egy meghitt kis kápolna, hanem egy korabeli vár, vagy maga a természet is tökéletesen megfelel, és még csak egyházi személy jelenléte sem szükségeltetik hozzá.
Régi középkori szokás, hogy a szerelmesek, nem jegygyűrűt, hanem egy félbevágott érme két felét adják egymásnak. Egymás nélkül a két fél mit sem ér.