Egy férfi nem nyafog és nem tesz nagy, őszinte vallomásokat, egyáltalán nem mutat ki semmi olyan érzelmet, ami gyengeségre (gyengédségre) utalna, se félelmet, se kötődést, se vágyat, hogy gondoskodhasson valakiről, mondjuk a szerelméről. Régi és régen megdőlt társadalmi norma ez, mégis mai napig tartja magát az érzelmeit ki nem mutató „macsó férfi” mintaképe.
Elolvasom „Ölelj át! – Hogyan (nem) mutatják ki érzelmeiket a férfiak?”
Mi szükség etikettre – gondolhatnánk. Mi szükség merev szabályokra, melyek előírják, hogyan viselkedjünk, mit tegyünk, és mit ne tegyünk biztosan a jeles napon? Pedig az etikett korántsem valami merev, régi korokból ránk hagyományozott, üres konstrukció. Épp ellenkezőleg, mindig az aktuális kor hívja életre szabályait, s célja az, hogy úriemberekként elbűvöljük, és semmiképp se sértsük meg azt, aki a legfontosabb számunkra. Így hát Uraim, jövendőbeli vőlegények, ideje hogy vegyünk néhány leckét esküvői etikettből, hogy mindenben a kedvére tehessenek majd szívük választottjának a Nagy Napon.
A most következő részben kiemelve néhány fontos momentumot végigvezetjük Önöket a menyegzőt megelőző néhány napon
A legénybúcsú az öröm és az önfeledt ünneplés ideje. Ne essenek azonban túlzásba. Egy sztriptíz bár látogatás – habár sok film és urbán legenda menő dologként mutatja be – sértő lehet kedvesük számára. És mielőtt azt hinnék, örökre titok marad… Nem.
Az esküvő előtti este illik tartózkodni az alkoholtól. Senki sem szeretné, ha másnap hasogató fejjel kellene „végigkínlódnia” élete legszebb napját. Fontos, hogy a vőlegény úgy ossza be energiáját és idejét kell beosztania, hogy az esküvő napján a lehető legfittebben és kiegyensúlyozott állapotban lehessen jelen. (Épp ezért a legénybúcsút egyenesen tilos az esküvő előtti napon tartani!)
Az esküvő előtti éjszakát meglepően sok menyasszony szeretné egyedül tölteni, s ennek néhány régebbi korokból származó az érintetlenséget szimbolizáló jelentése mellett főként praktikus okai vannak. A vőlegények így kedvesüket másnap teljes menyasszonyi szépségében láthatják, nem pedig az idegeskedéstől, a rengeteg készülődéstől karikás szemekkel, sápadtan, ami nem igazán romantikus. Akármi is legyen az ok, ezt a kérést illik alkudozás nélkül tiszteletben tartani. Amikor másnap először látja meg a teljes menyasszonyi díszében a kedvesét, élvezze ki minden pillanatát. A menyasszony hónapokig készült erre a fellépésre, míg kiválasztja a megfelelő ruhát, és a hozzá illő kiegészítőket, sminket és frizurát. Mutassa ki neki mennyire jól sikerült, Mutassa ki, milyen büszke arra, hogy feleségül veheti!
És ezeket olvastad már?
Hagyományos és formabontó amerikai esküvők (1.rész)
Hagyományos és formabontó esküvők (2.rész)
Ugye? Nem is annyira merev szabályok ezek. Inkább apró, de fontos emlékeztetők, miről is szól ez a nap. Mi az, ami igazán lényeges, és mi az, ami méltatlan lenne hozzá.
A bejegyzés következő részében az esküvői szertartásra és a lakodalomra vonatkozóan adunk majd néhány hasznos tanácsot, hogy mind jobban kedvére tehessenek szerelmüknek a Nagy Napon.
Esküvő? Rengeteg hasznos tippünk van. Kövess bennünket a Facebooon!
Egy asztalra könyöklő kisfiú – a fején papírcsákó – réveteg tekintettel néz valahova a messzeségbe. Talán arról álmodik épp, hogy hercegnője, az a bizonyos Nagy Ő, hófehér ruhában, kezében virágcsokorral az oltár elé lép. Ugye milyen hiteltelenül hangzik? Az is.
Tény, hogy látszatra a férfiakat valahogy természetüknél fogva nem igazán érdeklik az esküvők, legalábbis nem úgy, ahogyan a nőket.
Végülis mi lenne az esküvő? Ígéret? Ünnep? Puszta formalitás? Napjainkban, amikor a házasság nemcsak jogi, hanem morális értelemben is viszonylag könnyen fölbontható, sokan gondolják úgy (zömmel férfiak), hogy az esküvő nem más, mint fölösleges pénzkiadás, hercehurca, formaság.
Evolúciónk során megőriztük azt a nemek közti különbséget, hogy míg a férfiak többnyire szívesebben vadásznak mindig új prédára, s kevésbé kötődnek a biztonságot jelentő állandósághoz, addig nők számára fontosabb az elköteleződés, a stabilitás, az hogy az otthon tüzét őrizhessék. Ehhez pedig biztonságra van szükségük, minden nap új megerősítésekre, amelyek során tudhatják, hogy számíthatnak párjukra, és hogy az mellettük fog állni a nehézségek között is, nem csak a viharos szerelem röpke órái alatt.
Ugyanakkor pszichológiai kutatások igazolják, hogy nem csak a nők, hanem a férfiak életében is fontos, hogy legyen egy olyan mérföldkő, amely jelzi, hogy immár teljes értékű, felelős férfivé váltak. Mondhatunk bármilyen kifogást: hogy csak puszta formalitás, hogy az esküvő nem több mint a nyilvánosság előtt kimondott kötelező erejű nyilatkozat… tény, hogy (formájától, vallási mintáitól függetlenül) mind érzelmi, mind társadalmi szempontból fontos. Bizonyított, hogy a házasságban élők kevesebb eséllyel válnak külön, mint a házasság nélkül együtt élők.
Természetesen ahhoz, hogy egy esküvő létrejöhessen, el kell fogadni, hogy valóban fajsúlyos döntést hozunk. Onnantól ugyanis vállalnunk kell, hogy önmagunkon túl a társunkra is vigyázzunk, s ami a legfontosabb, biztosnak kell lennünk abban, hogy választottunkkal életünk végéig boldogok lehetünk. Közhely, de igaz, homokra nem lehet stabil házat építeni. Aki úgy gondolkodik, hogy „csak éldegélünk együtt, aztán majd meglátjuk” az valóban tarthat az esküvőtől. Viszont ha egy pár nem egyik napról a másikra él, hanem a közös jövőjüket tervezgetik, egy úton szeretnének tovább haladni az életükben, akkor az esküvő nem ronthat a kapcsolatukon, csak szebbé, tartalmasabbá, nemesebbé teheti. Ha pedig az életükbe gondok köszöntenének be, akkor egyfajta fogódzót adhat, hogy van közös múlt, közös élmények, közös fogadalom.
Minden nap egy új lehetőség arra, hogy meghozzuk ezt a döntést: „Igen” „Akarom”, kitartok a párom mellett, vele szeretnék élni „egészségen, betegségben”, teszek érte, és áldozatokat is hozok, ha arra van szükség.
Esküvő? Rengeteg hasznos tippünk van. Kövess bennünket a Facebooon!
A titkos esküvők szokásának megvannak a maga egyszerre szép és szomorú történelmi gyökerei.
Abból a korból származik amikor földet a földdel, pénzt a pénzzel házasítottak, és szerelem ide vagy oda, a fiatalok nemigen választhatták meg, kivel szeretnék összekötni életüket.
Emlékezzünk csak Rómeó és Júlia végtelenül romantikus, ám vészterhes esküvőjére, ahol a szertartást vezető pap kivételével csak a szerelmesek voltak jelen.
Azóta szerencsére sokat változott a helyzet, s napjaink Rómeó és Júliáinak már semmi sem állhatja útját. Ennek ellenére, gyakran egészen érthető okból, ma is számtalan pár választja életük összekapcsolásának ezt a módját.
Tény ami tény: meghatóan gyengéd romantikája mellett, a titkos esküvőnél aligha lehet olcsóbbat elképzelni. A szertartás meghitt hangulata, a megtiszteltetés, mely ilyen esetben a tanúkat és a jelenlévőket éri feledhetetlen. Mindemellett, ha gyermek már úton van, teljes mértékben elfogadható és helyeselhető, hogy a fiatal pár immár minden lehetséges anyagi forrását születendő gyermekére szeretné fordítani. Itt nincs is különösebben sok magyarázni való.
Persze ez a cseppet sem kivételesnek számító eset, csak egy a lehetséges okok közül.
Akármiért is döntötök úgy, hogy kizárólag magatoknak tartjátok fenn szerelmetek nagy napját, szinte borítékolható, hogy minimum keserű szájízzel gondolnak majd az eseményre szeretteitek, legfőképp szüleitek, akik lélekben minden bizonnyal készültek már az esküvőre.
Pedig van az úgy néha, hogy ilyen-olyan okokból kifolyólag, épp a család szolgáltat indokot egy ilyen döntéshez…
Vajon létezik-e mindenki számára kielégítő megoldás? Lehetséges-e, hogy megőrizve esküvőtök csak nektek szóló intimitását szeretteiteket is megörvendeztethessétek egy nagyszabású lagzival?
A bejegyzés jövő héten következő részében ezt a kérdést járjuk majd körül.
Tetszett a cikkünk? Olvasnál még hasonló írásokat? Kövess bennünket a Facebookon is!
A napokban történt, hogy Albánia koronahercege, II. Leka Zogu is megházasodott, talán mondanunk sem kell, hogy nem mindennapi körülmények között.
A frigy azonban nekünk magyaroknak is fontos lehet. De miért is?
Az ifjú koronaherceg, aki hat évvel ezelőtt jegyezte el kedvesét, október második hétvégéjén vette felségül párját, a színésznőként ismert Elia Zahariát. Az esküvőn húsz európai királyi család tette tiszteletét, és persze számtalan egykori arisztokrata családi leszármazott.
A ceremónia kapcsán sejthető, hogy a királyi család nem volt szűkmarkú, hiszen manapság minden olyan lehetőség jól jön, ami felhasználható valamilyen módon a történelmi királyi családok modern kori népszerűsítésére. Még egy olyan országban is, ahol viszonylagosan mindennapinak mondható annak ténye, hogy a királyok bizony jelen vannak, ha nem is úgy, mint mondjuk száz évvel korábban.
Noha neve alapján is értelemszerű, hogy a fiatal feleség, Elia Zaharia nem magyar, mégis komoly a magyar szál az esküvő kapcsán. Ugyanis közel nyolcvan évvel ezelőtt történt, hogy a most 34 éves II. Leka Zogu nagymamája Albán királyné lett, amikor is feleségül ment az akkori albán uralkodóhoz, I. Zoguhoz.
Apponyi Geraldine tehát nem volt más, mint a most házasságot kötött ifjú trónörökös nagyanyja, aki ötszáz év után az első olyan magyar grófnő lett, aki európai trónusban foglalhatta el helyét.
Igaz ugyan, hogy I. Zogu nem volt vér szerinti királyi sarj, de mindez a formálódó és mozgalmas politikai berendezkedéssel bíró, XX. század eleji Albániában nem jelentett különösebb gondot.
És bár I. Zogu nem volt királyi család tagja, törekedett rá, hogy felesége egy komoly, európai arisztokrata család soraiból kerüljön ki, így találta meg Apponyi Geraldine-t.
Az ifjú Geraldine mindezek ellenére visszaemlékezéseiben rendre úgy nyilatkozott, hogy már esküvőjük előtt, az első találkozáskor beleszeretett Zoguba, akivel később hosszú évtizedekig éltek boldog házasságban, s most valószínűleg örült volna, ha láthatja negyedrészt magyar unokája esküvőjét.
Tetszett a cikkünk? Kövess bennünket a Facebookon is, ha érdekelnek az esküvői témák!
