Igaz, hogy akkor még, 1946-ban nem volt királynő Erzsébet, azonban ez mit sem változtat szerelmük királyi pompáján.
Sem Fülöp, sem pedig II. Erzsébet nem tatoznak a hivalkodó, feltűnést keltő és kereső királyi személyiségek közé, sőt! Mindketten inkább kerülik a rivaldafényt, amennyire ez lehetséges. II. Erzsébet királynő legalábbis mindeképpen, bár igaz, hogy Fülöp herceg, mióta elfoglalta a brit királyi családban ma is betöltött pozcióját, 5000-nél is több beszédet tartott már, ezek azonban sosem öncélú, vagy a fényűzés plusz elemeként szolgáló beszédek. Egy királyi főhercegnek vannak ugyanis kötelezettségei, szép számmal…
1946-ban történt a leánykérés, de már 8 évvel korábban megismerték egymást, amikor Erzsébet még kislány volt (ez természetesen csak afféle udvari ismeretség volt, mellőzve mindenféle vonzalmat, hiszen Erzsébet csupán 13 eszetndős volt ekkor). Ahogyan aztán telt-múlt az idő, a barátis ismeretségből szerelem fakadt, s a lánykérést követően, miután 1947-ben Fülöp hivatalosna lemondott dán és görüg hercegi tisztségeiről, s megkapta az angol állapolgárságot, a világ számára is nyilvánosá válhatott, hogy immáro jegyben járnak a fiatalok. Az esküvő aztán igen gyorsan, 4 hónappal az eljegyzés után került megrendezésre, hagyományosan a Westminster-apátságban. A királyi család Clarence-házába költöztek, s gyermekeik is itt születtek meg (András, Eduárd, Károly és Anna).
Belegondolni is lenyűgöző, hogy idén júliusban lesz 75 éve, hogy hivatalosan is egy párt alkotnak, s 75 éve élnek boldogan és minden nehézséget együtt átvészelve egymás mellett.