Az ifjú párral gyakran esik meg hasonló…
Egész este járkálnak az asztalok körül, érdeklődnek, hogy mindeki jól érzi-e magát, közben pedig alig esznek, és ha esznek is, vagy gyorsan, vagy csak valami aprósüteményt…
Pedig nem csak hogy fontos magatok miatt, de egész egyszerűen érdemes is figyelmesen, időt rászánva megkóstolni mindent, vagy közel mindent. Legalább a fő fogásokat. Gondolj csak bele, mennyi időt szántatok rá, hogy kiválaszzátok a leendő fogásokat, meglakossátok az esküvői menüt. Élvezzétek ki egész bátran, hogy ezek még véletlenül sem hétköznapi dolgok. Ez a nap minden, csak nem hétköznapi. És ez igaz minden egyes apró összetevőjére. Persze olyan ez egy kicsit, mint amikor az ember évtizedek óta él egy város bizonyos pontján és a napi rutin közben eszébe sem jut, hogy felnézzen az épületek homlokzatára. Aztán egyszer csak feltekint és elcsodálkozik rajta, milyen gyönyörűség veszi körbe valójában. Talán elrugaszkodott példa, de az esküvő is egy hatalmas, eseményekkel zsúfolt, az érzékeiteket és a figyelmeket ezer felől bombázó esemény, ami viszont nem másért történik, mint értetek. Akkor teszitek a legtöbbet magatokért, s az esküvő tökéletességéért, ha beleereszkedtek a hangulatába és igen, leültök türelmesen, belefeledkezve az ízekbe vacsorázni is (nem csupán a látvány és a pohárkocogtatás kedvéért.)