Nézőpont kérdése, mondhatnánk. De akkor máris meg kell vizsgáljuk ezt a két legalapvetőbb perspektívát.
Könnyebb a helyzet, hiszen a ceremóniára bárkit meghívhatsz
Állandó probléma az esküvőszervezés során, hogy sajnos muszáj meghúzni egy határt alétszámot illetően, hiszen végtelen mennyiségű vendéget tényleg nem lehet fogadni a világon sehol sem. Persze mindig problémát okoz, hogy akkor kik legyenek azok, akik már sajnos nem fognak beférni a „VIP” csapatba. Nehéz dolog ez. De mondjuk igaz, hogy a szomszéd nénit nem feltétlenül akarod meghívni az estére, viszont nagyon kellemetlenül jön ki, ha egyáltalán nem hívod meg. Nos, ha A helyszínen van a ceremónia és B helyszínen a vacsora, a buli, tehát maga a lagzi, akkor úgy particionáljátok meghívottakat, ahogyan csak szeretnétek. Nem tökéletes megoldás, de jobb, mint a zéró tolerancia, vagy a 100% wilkommen…
Nehezebb a helyzet, hiszen meg kell oldanotok a transzfert
A fentiek alapján tehát egy problémára megoldást nyújt a két helyszínes megoldás, azonban máris magával hoz egy plusz problémát. Mi lesz a násznéppel? Hogyan jutnak el a mondjuk 5 km-rel távolabb lévő lagzihelyszínre. Ha arra kéritek a meghívottakat, hogy ezt oldják meg, az elég kellemetlen és ad hoc – nem illik egy esküvőre. Itt bizony biztosítanotok kell az átjutást, hiszen a pezsgőzés már a ceremónia után megindul. Szerencsére ma már rengeteg olyan cég áll rendelkezésre, akik kisbuszokkal viszonylag jutányos áron le tudják bonyolítani a személyszállítást/és vagy a sofőszolgálatot is. Ez ugyan a Ti költségetek kell legyen (megint csak azt mondom, nem elegáns ilyen plusz díjakat terhelni a meghívottakra), de hidd el, megéri.