Bár mindez az esküvők szempontjából kevésbé tűnik fontosnak, Visegrád szerelmesei számára nagyon is izgalmas lehet. Elgondolkodtál már azon, hogy miért hívják Fő utcának a Fő utcát, ha közben nem is fő utca?
Ezt az 1935-ben készült felvételt nézegetve is jól láthatjuk, hogy a város leglényegesebb pontjainak arculata alapvetően nem sokat változott az elmúlt, közel száz évben, ez minden esetre igaz a Salamon-toronyra és környékére.
Ha a fotónak elkészítenénk a mai változatát, igaz, hogy látnánk néhány újdonságot (a Renaissance Étterem egy kicsit még jobbra volna található, így nem szerepelne a képen), az egyik az újraépítése óta emblematikussá lett városkapu volna minden bizonnyal, de a lényeg nem sokat változna.
Igen, a Salamon-torony rekonstrukciójára időközben sor került, ez kétségtelen.
Van azonban valami, amit csak akkor vehetnénk észre, ha a fénykép készítője egy kicsit jobbra fordulna és kattintana még néhányat.
Ekkor ugyanis fény derülne rá, hogy a Fő utca miért is az, ami.
A mai 11-es út valójában nem létezett. Legalábbis abban a formában és azon az vonalon, melyen ma áthaladhatunk rajta, egyáltalán nem.
A Budapest felől Visegrádra érkezők, ha szerettek volna áthaladni a városon, keresztül kellett menjenek a településen, ami egész biztosan hihetetlen élmény lehetett, még akkor is, ha nem mindenki önszántából élte át, mert mondjuk csak el akart jutni Esztergomba.
Később, a huszadik század utolsó évtizedeiben az egyre növekvő autóforgalom és néhány egyéb tényező miatt úgy határoztak, hogy az országutat áthelyezik a kanyargó Duna és Visegrád közé, kivezetve így a járműveket a lakóövezetből.
Ezért lehetséges az a talán kissé különös jelenség, hogy a városkapu és a Palotaház közötti uszkve egy kilométeres szakaszon a házak furcsa mód a hátukat mutatják az átutazóknak, nem pedig díszes homlokzatukat és szép virágoskertjeiket.
A kép forrása: www.fortepan.hu
__________________________________________________________________________________________________
Legyél Te is Visegrád fan – Kövess minket a Facebookon!