book rózsa

Szerelmes versek, melyeket az esküvőn is elszavalhattok egymásnak

Talán már Te is ábrándoztál róla, milyen gyönyörű lenne, ha egy költő szavaival mondhatnád el kedvesednek a Nagy Napon, milyen sokat jelent neked.

book rózsa

Első blikkre könnyűnek tűnhet találni egyet, hiszen telistele van a világ szebbnél-szebb szerelmes versekkel. Azonban még az igazán szép versek közt is csak elvétve találni olyat, amit kizárólag a szerelem édes érzése hat át. A költők ugyanis gyakran csempésznek verseikbe valami keserűt, a csalódás, a kétely vagy az elmúlás érzetét. Épp ezért kérdeztünk meg egy irodalmárt, ő mit ajánl, kifejezetten esküvőre, hogy a megkönnyítsük nektek a költemények világnyi óceánjából kiválasztani a legszebbeket-

Radnóti Miklós Tétova óda című versének kezdő sorait, akárha eleve menyegzőre írták volna

„Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,

és néha meg olyan, oly biztos és örök,

mint kőben a megkövesült csigaház.

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött

s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.

S még mindig nem tudom elmondani neked,

mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,

óvó tekinteted érzem kezem felett.

Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.

És holnap az egészet ujra kezdem,

mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem,

míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.

Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –

mit mondjak még? a tárgyak összenéznek

s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab

az asztalon és csöppje hull a méznek

s mint színarany golyó ragyog a teritőn,

s magától csendül egy üres vizespohár.

Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,

hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.

Az álom hullongó sötétje meg-megérint,

elszáll, majd visszatér a homlokodra,

álmos szemed búcsúzva még felémint,

hajad kibomlik, szétterül lobogva,

s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,

de benned alszom én is, nem vagy más világ,

S idáig hallom én, hogy változik a sok

rejtelmes, vékony, bölcs vonal

hűs tenyeredben.”

Shakespeare 75. szonettjét mindenki ismeri. Nem is kell különösebb magyarázatot fűzni hozzá. Valódi büszke himnusz, áradó vallomás a test és a lélek teljes odaadásáról.

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt,

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

részeg vagyok és mindig szomjazom.

Petőfi Sándor Minek nevezzelek kezdetű verse igazi klasszikus. A fülig szerelmes férfi rácsodálkozása ifjú feleségére. Ez a vers könnyen beépíthető a ceremónia rendjébe. Elég egy mosollyal teli, könnyed válasz, azután a csók „Nevezz Mindenednek”

Minek nevezzelek,

Ha a merengés alkonyában

Szép szemeidnek esti-csillagát

Bámulva nézik szemeim,

Mikéntha most látnák először…

E csillagot,

Amelynek mindenik sugára

A szerelemnek egy patakja,

Mely lelkem tengerébe foly?

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha rám röpíted

Tekinteted,

Ezt a szelíd galambot,

Amelynek minden tolla

A békeség egy olajága,

S amelynek érintése oly jó!

Mert lágyabb a selyemnél

S a bölcső vánkosánál?

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha megzendűlnek hangjaid,

E hangok, melyeket ha hallanának,

A száraz téli fák,

Zöld lombokat bocsátanának

Azt gondolván,

Hogy itt már a tavasz,

Az ő régen várt megváltójok,

Mert énekel a csalogány ?

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha ajkaimhoz ér

Ajkadnak lángoló rubintköve,

S a csók tüzében összeolvad lelkünk,

Mint hajnaltól a nappal és az éj,

S eltűn előlem a világ,

Eltűn előlem az idő,

S minden rejtélyes üdvességeit

Árasztja rám az örökkévalóság?

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?

Boldogságomnak édesanyja,

Egy égberontott képzelet

Tündérleánya,

Legvakmerőbb reményimet

Megszégyenítő ragyogó valóság,

Lelkemnek egyedűli

De egy világnál többet érő kincse,

Édes szép ifju hitvesem,

Minek nevezzelek?

Shelley A szerelem filozófiája című verse szintén beépíthető a szertartásba. Hasonlóképpen az előzőhöz, ez is a csók előtti pillanatra időzíthető. Olvasd csak el, és meglátod. 😉

Forrás folyóba ömlik,

folyó az óceánba;

az egeknek folyton özönlik

vegyülő suhogása;

magány sehol; isteni jel

s rend, hogy minden tünemény

keveredjék valamivel –

Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,

habot hab ölel, szorit, átfog;

egymást ringatva, becézve

hajlonganak a virágok;

a földet a nap sugara,

a hold a tengereket:

minden csókol…

– S te soha

engemet?


További hasznos tippekért kövesd a Visegrádi Esküvőt a Facebookon is!