Mozart különös házassága (2. rész)

Mozart szerelme, odaadó szívű feleségével korántsem volt a korban hétköznapinak mondható. Házasságuk merőben ellent mondott a 18. századi Bécs polgári szokásainak.

mozart és const

Figyelmen kívül hagyva az anyagi érdekeket, kizárólag a szerelem vezette őket oltár elé. Pedig egymásra találásuk módja egyáltalán nem volt szerelem első látásra. Élethosszig tartó szerelem, sokadik látásra. Talán inkább így lehetne jellemezni.

Mozart először Constanze nővérének udvarolt. Majdani feleségét csak évekkel később vette észre, mikor albérlőként a családdal együtt a ház egyik szobájában lakott. A szerelem érzése lassan alakult ki Mozartban, és eleinte inkább csak bolondozott a serdülő lánnyal. “Szerelmes igazán nem vagyok. – írja egy apjának címzett levélben – Bolondozom, tréfálkozom vele, ha úgy hozza a sors. Egy idő után azonban úgy tűnt, sokkal több ez már, mint bolondozás. Mozart felfedezte Constanzében a leendő feleséget.

“Nem csúnya, de a legkevésbé sem szép. Nem szellemes, de elég józan észjárású, hogy asszonyi és anyai kötelességeit el tudja majd látni. Nem él-hal a fényűzésért; hozzászokott, hogy rosszul öltözködjék, bár szívesen öltözne csinosan és tisztán. Ért a háztartáshoz, a világ legjobb szíve az övé – szeretem őt, s ő szívből szeret engem: mondja hát, kívánhatnék-e jobb asszonyt magamnak?”

És bár kezdetben még a kor gondolkodásmódjának megfelelően főként a praktikusság, anyagi hasznosság mentén gondolt jövendőbeli menyasszonyára, mint ideális feleségre, ez a viszony házasságuk első hónapjaitól fogva fokozatosan megváltozott. “Constanze, második énem” – írja egy évvel később egy művésztársának címzett levelében. Feleségével folytatott levelezéséből pedig tiszta érzelem árad, megszólításai kissé talán csöpögősnek, mégis őszintének tűnnek: “Drága jó asszonykám”, “Szívemből szeretett kicsi feleségem”.

Mozart apja, aki nem kis ellenszenvvel viseltetett fia menyasszonya iránt, minden erejével igyekezett őt befeketíteni a bécsi körök előtt. Pedig a fennmaradt, hiteles írásos emlékek alapján inkább olyan kép bontakozik ki Constanzéról, aki bár nem teljesen értette férje művészetének lényegét, mégis odaadóan támogatta őt törekvéseiben, s amennyire lehetett igyekezett levenni válláról a közös élet anyagi természetű terheit. Gondokkal teli életük során a biztonságot jelentő alapot az egymás iránt érzett odaadó szeretet jelentette mindkettőjük számára, amely végigkísérte a házasságukat.


Kövesd a Visegrádi Esküvőt a Facebookon is!