szépség és szörnyeteg

És boldogan éltek… (1. rész)

Ki ne hallotta volna már „ez nem mese, ez a valóság”? Pedig a valóság az, hogy a mesék olykor sokkal többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk.

szépség és szörnyeteg

Persze nem a mesecsatornákon sugárzott játékos epizódokra kell gondolnunk, hanem azokra a mesékre, melyeket évszázadok, vagy talán évezredek szájhagyománya formált olyanná, ahogyan gyerekkorunkban hallottuk őket.

Ezekbe a mesékbe egy kicsit saját titkos vágyaikat is beleszőtték a történetmondók, és mindig ott van bennük a kor sajátos hangulata is, amelyben éppen elhangzanak. Talán nem véletlen, hogy ezek a mesék, akárha érintőlegesen is, de inkább központi szerepben, mindig a szerelemről, a szerelem megtalálásáról és a házasságról is szólnak egyben. A királyfi hetedhét országot bejárva keresi menyasszonyát, míg rá nem lelel a világszép Hófehérkére, Hamupipőkére vagy épp Csipkerózsikára… A szegény vagy épp elszegényedett, üldözött lány sorsa hirtelen jobbra fordul, ahogy a herceg rátalál.

Kódolva, szimbolikusan ott van bennük a szerelem pszichológiája. Vegyük például a Béka királyfi, vagy A Szépség és a szörnyeteg klasszikus történetét. Mindkét mese több évszázados múltra tekint vissza. Alaphelyzet, hogy a lány valamilyen szorongattatott helyzetbe kerül: elszegényedik, nagy veszély fenyegeti. A történetben ekkor jelenik meg a herceg, aki képes megadni azt a tudást, anyagi vagyont, aminek segítségével a lány a szorongattatott helyzetből megmenekülhet. Cserébe azonban nem kevesebbet kér, minthogy a lány ismerje meg és fogadja el őt párjául. A lány tehát kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Nem tehet mást, mint hogy elfogadja a herceg kényelmetlen ajánlatát. Nem is tekint rá másképp, mint fogva tartójára, csúf varangynak, szörnyetegnek látva őt.

Másfelől a férfi valóban elátkozott szörnyeteg, eltorzult személyiségű, a helyzettel visszaélő, uralkodó típusú férfi, akit a lány joggal tekint dúvadnak, gusztustalan varangynak, s mindaddig az is marad, míg a lány gyengédsége meg nem váltja őt.

A lány viszont mindaddig visszataszítónak találja a férfit, amíg titkát, hogy mitől vált elátkozottá meg nem ismeri. A durva, visszataszító külső mögül ekkor felsejlik az a „mesebeli herceg”, akit a lány szeretni tud, s a rút varangy, ormótlan szörnyeteg ekkor újra szép, daliás herceggé válik, ami ezután jön, azt már jól ismerjük: boldogan éltek…

Hogy mi a mese megfejtése? Talán az, hogy férfi és nő összhangja nem magától értetődik. A harmóniáért a boldog házasságért igenis meg kell dogozni, meg kell érni hozzá, ehhez pedig szeretet és megértés szükségeltetik, időt adva magunknak arra, hogy valóban megismerjük a másikat. Talán ez, talán valami egészen más. Vegyétek elő Ti is a gyerekkorotokból örökölt mesekönyvet, mert nem annyira „mese” mint hinnénk, ott van benne a titok, amitől elődeink, ükapáink és ükanyáink boldogan éltek…


További esküvői cikkeinkért kövess bennünket a Facebookon is!