A különböző népek esküvői szokásait bemutató sorozatunk előző epizódjában a hideg északon jártunk, most azonban vessünk egy pillantást arra, hogy milyen különös szokásokat találunk a délebbi, napsütötte vidékeken.
Mai bejegyzésünkben a mediterrán és közel-keleti esküvői szokásokból csemegézünk.
Örményország – Meg akarod pillantani a jövőbeli párodat? Ideje rágni egy kis sós kenyeret. Az örmény szinglik legalábbis ezt teszik. A hagyomány szerint, ha megeszünk egy magas sótartalmú kenyeret – helyi nevén matnakash-t –, amelyet egy boldog házasságban élő középkorú vagy idős nő sütött, akkor álmunkban meg fogjuk látni eljövendő férjünket vagy feleségünket. Arról nem szól a fáma, hogy lenne esetleg gluténmentes változat….
Görögország – A vőfély angol neve (groomsman) a grooming szóra vezethető vissza, ami ápolást, tisztálkodást jelent. Ez valószínűleg a görögöktől ered, ahol az esküvő napján a vőlegény legjobb barátja veszi át a borbély szerepét, és saját kezűleg borotválja meg a nap hősét.
Törökország – A török esküvőkben van valami, ami a tavaszi májusfaállításra emlékeztet. Az esküvő napján a vőlegény barátai felállítják a kertjében a félholddal és csillaggal díszített török zászlót, amelynek tetejére régiótól függően különféle gyümölcsöket helyeznek, néha pedig tükröket, hogy a villogással jelezzék, megkezdődött az esküvő.
Libanon – Libanonban az esküvői szertartás (a Zaffeh) a lehető legnagyobb csinnadrattával veszi kezdetét: hangos zene, hastánc, miközben a menyasszony és a vőlegény barátai hangos bekiabálásokkal éltetik az ifjú párt. Végül mindenki a menyasszony házánál köt ki, ahol a párt virágokkal és jókívánságokkal lepik el.
Olaszország – A pénzgyűjtés a legtöbb esküvő elengedhetetlen része, és általában ennek csak a mikéntje változik országról országra. Az olaszoknál a fogadás alatt a vőlegény nyakkendőjét ollóval apró darabokra vágják, és elárverezik a násznép között. Az így összegyűjtött pénzt az esküvő költségeire fordítják.