A zene fontosságáról már annyira sokat írtunk, hogy már vagy egy tucatra rúg az ezzel foglalkozó írásaink száma. Most mégis gyarapítanánk a palettát egy újabb anyaggal.
Arról ugyanis keveset beszélünk, hogy valójában előnyt, vagy hátrányt jelent, ha azzal kalkulálunk a zene tekintetében, hogy nagyságrendileg ugyanazt tartjuk jónak, vagy épp viccesnek, táncolhatónak, vagy meghatónak. Nem árulunk el nagy titkot azzal, nem tesz jót az egysíkúság.
Sokan úgy vannak ezzel az egésszel, hogy belőnek egy bizonyos zenei tematikát, amely az estét uralja, s csak néhány helyre szúrnak be egy-egy elkülönmülőbb dalt (pl. ceremónia, bevonulás, tortafelvágás, fotóvetítés). Ezzel az a gond, hogy már három ember sem szokta ugyanazt szeretni, százötven ember esetében pedig, nos, érted… A poén pedig szintén nem lehet poén 6-8 órán át. Mert az euro-trash popslágerek közül néhányat betetetni a DJ-vel nagyon jó vicc az est megfelelően kiválasztott 3 perceiben, de végig erre felhúzni a zenei összállítást, nem szerencsés. Ez jobb, ha megtörténik a leány/legénybúcsún. Gondolj csak a szülőkre, az idősebbekre, és azokra, akiknek zenei ízlése is van.
Ha mindenképpen ragaszkodsz egy korszakhoz valami miatt, azzal semmi gond. Válogassatok slágereket a lehető legtöbb műfajból. Azzal nem lehet baj. Ha mindkei megtalálja magának az este során azt a 10-15 muzsikát, amit ő is szeret, már máshogyan alakul a lagzi.