A romantikus filmek forgatókönyveiben eléggé éles kép rajzolódik ki arról, miről álmodunk, hogyan is képzeljük el a beteljesült szerelmet. Először rátalálsz az Igazira, akivel nagyon heves lángoló szerelmet élsz meg, azután együtt maradtok az idők végezetéig. A valóság ennél persze sokkal árnyaltabb.
Ahogy az érzelmeinket nehéz felcímkézni, úgy nincs kész recept sem arra, kinek mi szükséges a boldogsághoz. Alighanem minden ember ismeri a szerelem érzését, vagy legalábbis van fogalma róla. Akár bevalljuk, akár nem vágyunk arra, hogy megéljük.
Vannak azonban olyanok is, akik egy korábbi csalódás, talán épp egy balul végződött lángoló szerelem hatására kifejezetten kerülik az ezzel járó érzelmi kiszolgáltatottságot. Ha például túl korán estél nagy szerelembe, s megégetted magad, mert elhagyott, vagy még rosszabb megcsalt a volt párod, szinte biztos, hogy tudatosan választod ki a következő partnered. A legfontosabb szempont pedig a megbízhatóság. Nem meglepő az sem, hogy esetleg családi mintáknak. netán gyerekkorban átélt fájdalmas tapasztalásoknak megfelelve választod ki a párod. „Nehogy úgy járjak, mint a szüleim. A szerelem úgyis elmúlik idővel, nyugtatod magad, s máris becsaptad magad”.
Persze kialakulhat két ember közt szerelem nélkül is – mondjuk így – párkapcsolati szövetség, de ennek feltétele az, hogy mindkettőtök szíve sebzett legyen. Pont annyit adok, amennyit befogadni tudsz, annyit amennyi most tőlem telik, és nem akarok többet kapni, mint amennyi kényelmes, annyit, ami még nem kötelez. Ilyenkor furcsa, kimondatlan üzletet kötsz a pároddal, akinek persze szintén lehet valamilyen megoldandó problémája. Ha azonban valamelyikőtök szíve „meggyógyul” rögtön vége a kapcsolatnak. Aki ugyanis átélte már az igazi szerelmet, nem éri be kevesebbel.
Alig egy évszázaddal korábban az emberek még nem igazán ismerték fel, ha nem voltak boldogok. Egy házassághoz sokkal erősebb indokot szolgáltatott a (gazdasági) biztonság iránti vágy, a társadalmi normáknak való megfelelés kényszere, mint maga a szerelem. A házaspárok akár egész életüket képesek voltak eltölteni együtt úgy, hogy egyáltalán nem szerették egymást. Döntéseiket sokkal inkább a bizonytalan világtól való félelem motiválta, mint valódi érzéseik.
Szerencsére, mi már ahhoz a generációhoz tartozunk, akik rengeteg energiát fektetnek abba, hogy felismerjék és képesek legyenek felvállalni valódi vágyaikat, ehhez ráadásul a modern pszichológia teljes kelléktára a rendelkezésünkre áll. Nem kell pontosan definiálnod az érzéseidet. A kölcsönös szerelemre, szeretetre, harmóniára, megbecsülésre egyetlen szó is utalhat: bizonyosság. Olyan ez, mint amikor belenézel a tükörbe, és nem a hibáidat szúrod ki, hanem az összhatással vagy elégedett. Jól érzed magad a bőrödben.
Itt kezdődik minden…
Olvasnál még érdekességeket az esküvők témaköréből? Ugorj be Facebook oldalunkra is!