Az ifjú pár az esküvő hosszadalmas előkészületei és a szervezkedés gyakori kesze-kuszaságában néha megfeledkezik egy pillanatra azokról, akik nélkül nemcsak hogy az esküvőt lehetetlen volna megszervezni, de valójában magát az életet is nekik köszönhetik. Bizony, szüleinkről van szó…
Június 1. a szülők napja. Nem anyák napja, nem apák napja, hanem egy kollektív, egységében gyönyörű, bár nem túl gyakran emlegetett nap, melynek során ha mindenki sajnos nem is teheti meg, hogy köszönetet mondjon életéért szüleinek, azért a nagy rohanásban egy pillanatra jó ha megáll, akárcsak majd este, egy pohár bor, vagy egy finom tea mellett, leül a zajoktól és történésektől zavaros világ szélére és rájuk gondol.
A szülők tisztelete minden egyes kultúrának évezredek óta része, s amíg ember él a földön, minden bizonnyal az is marad. És lényegében mindegy, hogy miképpen gondolunk vissza gyerekkorunkra – ma nem lehetnénk ott, ahol vagyunk, ha ők nincsenek.
Valamennyi esküvőnek gyönyörű része az a pillanat, amikor az ifjú férj és a feleség egy-egy szál virággal köszönik szüleiket. Ilyenkor egy-egy könnycsepp még a legmókásabb, vagy épp legkeményebb férfiak szeme sarkában is megjelenik. Ez így van rendjén.
A visegrádi esküvői fotókon is, vissza-visszanézve a legszebb pillanatokat, szinte mindig látjuk azt a csillanást a szemekben. Évtizedek összegződnek ott, abban az egy könnycseppben.
Még az is lehet, hogy sosem szabadna lefotózni…
Legyél Te is Visegrád fan – Kövess bennünket a Facebookon!
Kép forrása: www.bridebox.com