Karinthy Frigyesről talán mindenki tudja, hogy nem volt egyszerű figura. Annak történetét azonban talán kevesebben ismerik, hogy a „leghumorosabb filozófus” első feleségét konkrétan pisztollyal a kezében szöktette el férjétől.
Karinthy életében kétszer házasodott és mindkét alkalommal már elvált nőt vett feleségül.
Böhm Arankával kötött házasságának akcióban igencsak dús történetét mindenféle memoárokból ismerjük, Judik Etelről és elszöktetéséről azonban ritkábban hallani.
A korában igen tehetségesnek értékelt színésznőt Karinthy a visszaemlékezések alapján egy nem éppen finom modorú és a pofoszkodástól sem visszariadó férfi karmaiból mentette meg.
Igaz persze, hogy a fiatal író egyszer már a New York Kávéház teraszán megverte Etel férjét (legalábbis abban az esetben, ha hihetünk Szalay Károlynak), így volt mi elől menekülni Berlin felé, s az sem teljesen véletlen, hogy fegyverrel üldözték a szerelmeseket.
Ilyen egy felbőszített férj, ugyebár…
Karinthyt egyáltalán nem zavarta, hogy szerelme több gyermekes családanya, illetve idősebb is nála.
Az esküvőt követően, mely kicsinyke volt ugyan, de igazán romantikus szépségűnek festik meg a kortársak, nem sokkal később megszületett Karinthy első fia, Gábor, aki aztán tragikus író lett apja nyomdokain (Ferenchez, öccséhez hasonlóan).
Karinthy Frigyes és Judik Etel házassága igazán bensőséges és harmonikus szerelem volt, ám csak négy évig tarthatott, hiszen az 1918-ban Európán végigsöprő spanyolnátha -járvány elragadta az írótól az asszonyt.
Talán az Előszóban írja le Karinthy a legszebben, hogy mit jelentett számára ez a házasság. Megrendítő és meglepő sorok ezek a nagy magyar nevettetőtől:
„Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom,
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart, csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott. […]
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem. „
Képek forrása: