Várod már te is, hogy megtáncoltassanak valaha volt legcsodásabb ruhádban? Esetleg már előre tartasz tőle, hogy nyolcvankilenc emberrel kell ropnod órákon át? Mindkét esetben együtt érzünk veled, ebben biztos lehetsz…
De nézzük meg, mi is a lényege a menyasszonytáncnak és honnan ered valójában!
Kezdjük az eredettel. A régi időkben (vagy a nem is annyira elképesztően régi időkben) még az a módi járta, hogy a lányt ki kellett kérni az apjától, ám nem abban a jelképes formában, mint manapság.
Ha az apa, mint a lány családjának vezetője úgy határozott, hogy a kérő nem elég gazdag, tehát lányának nem lesz majd képes megfelelő életmódot biztosítani, hát nem adta a szépség kezét.
A nem adta pedig azt jelentette, hogy vagy kénytelen volt mindebbe beleegyezni a fiú, vagy megszöktette szerelmét (ehhez azért a lány szimpátiája sem ártott).
A menyasszonytánc tehát csak akkor jött szóba, ha megegyezett a két család a fiatalok sorsáról, s a nagy táncjelenet célja nem volt más, mint az anyagiak ünnepélyes lebonyolítása. A fiú családja ekkor „vette meg” az arát.
Ma már azért jobb a helyzet (reméljük). Ám a napjainkban megtartott esküvők menyasszonytáncai is a legtöbb esetben a pénzről szólnak, pontosabban az ifjú pár támogatásáról.
A táncra „be kell fizetni”. Ebben, illetve az ajándékozásra való figyelemfelhívásban igen nagy szerepe van a vőfélynek és sok estben a zenekarvezetőnek is.
Itt természetesen már nem a lány megvételéről van szó, hanem a friss házasok megajándékozásáról, a segítségről egy szép nászút megszervezésében, a lagzi költségeinek kiegyenlítésében, vagy akár egy szép lakás berendezésében. Még akkor is, ha számtalanszor hangzik majd el a régről ismert mondat: „Eladó a menyasszony!”.
Az esküvő egyik legviccesebb, és egyben legaranyosabb felvonásáról van szó, úgyhogy ne aggódj egy percig sem! Csak hagyd magad vezetni!
Kép forrása: www.wallpaperup.com