Az előző bejegyzésben annak jártunk a végére, vajon törvényszerű-e, hogy idővel elmúljon a szerelem, vagy tényleg létezik az a soha ne múló, napról-napra mélyebb és gazdagabb közös élet, amit jó házasságnak hívunk.
Klettner Anikó szexuálpszichológus szerint, igenis létezik, ráadásul csak egy karnyújtásnyira van tőlünk. Nézzük, hogyan építhetünk fel egy boldog, élethosszig tartó párkapcsolatot.
A szexuálpszichológus gondolatmenete szerint minden kapcsolatban az első egy, másfél év után hajlamosak vagyunk ellustulni, beszűkülni. Azt hisszük, a másik már nem szeret eléggé, s ekkor az a fél, aki kevésbé érzi szeretve magát, „támadásba lendül”. A méltatlankodás, követelőzés, kritizálás, hibák felhánytorgatása feszültséget eredményezhet, s minél tovább tart ez az állapot, annál inkább csökken a tolerancia. Épp ezért fontos, hogy egy ifjú pár, akik úgy döntenek, egész életükben szeretnének kitartani egymás mellett, megtalálják azokat a csatornákat, melyeken a másik fél fogadni tudja a szeretetet, és amelyet használva újra és újra ellensúlyozni tudják a természetesen adódó konfliktusok, negatív hatásait.
Gary Chapman egy korábbi cikkünkben már tárgyalt Egymásra hangolva című könyvében a szeretet-anyanyelvek elmélete alapján nagyon jól elmagyarázza, mi történik ilyenkor. Mindnyájunkban létezik valamiféle szeretet-tartály, amit igyekszünk föltölteni. E tartalékaink akkor gyarapodnak, ha megfelelő csatornán szeretetet kapunk. Szerelmesen, felfokozott állapotban a szeretet-megnyilvánulásaink erősek, kényeztetjük a másikat, így a létező öt szeretet-anyanyelv mindegyikét használva biztosan küldünk olyan üzenetet, amire a másik fogékony. Nagy valószínűséggel eltaláljuk az általa leginkább használt szeretetcsatornát, ezért szeretet-tartálya könnyen töltődik.
Ilyen szeretetnyelv a szívességeké. Főzünk, kitakarítunk a másiknak, megmossuk a hátát, fényesre suvickolt cipővel lepjük meg, mert tudjuk, nem szeret cipőt pucolni.
Az elismerő szavak nyelve, pár kedves szó, dicséret.
Az együtt töltött, minőségi idő, amikor megbeszéljük, értékeljük is a közös élményeket.
Aztán a következő az ajándékozás, amikor a szeretet tárgyi formát ölt. Akár egy kis kavics vagy kagylóhéj is tökéletesen ki tudja fejezni, hogy gondoltunk a másikra, míg távol voltunk.
Végül, de nem utolsó sorban a testi érintés, ami lehet simogatás, csók, egy-egy ölelés.
A szeretet mindenféle kifejeződésére szükségünk van. Van azonban mindenkinek egy saját szeretetanyanyelve, amelyiken leginkább tud töltekezni, s melynek hiánya a legkínzóbb. A kedves szavak nem pótolhatók öleléssel, a forró ölelés szavakkal.
A szexuálpszichológus érdekes módon látja a házasságot
A házasodás, összeköltözés is lehet trauma. A szanszkrit nyelvben a házasságot és a halált ugyanaz a szó jelöli. Úgy értelmezik, hogy az egyén addigi élete meghal, és a pár létrejöttével egy új, fontosabb egység kezdődik. Ha azt várjuk, és úgy akarunk élni párban, házasságban is, ahogy előtte, akkor a pár másik tagja joggal érzi magát kirekesztettnek, szociálisan, társadalmilag, anyagilag, minden szempontból. A változások, egy házasság krízisei, mindig többletet hoznak. A házépítés, gyerekszülés és minden stressz-fokozódással járó életszakasz kritikus lehet, ha nem helyesen fogjuk fel ezt a változást.
Nem szabad tehát minden változásra, amelytől fogva semmi sem lehet úgy, ahogy azelőtt, úgy tekinteni, mintha elrekesztene minket önmagunktól. Ezekkel a változásokkal ugyanis, nem kevesebbek, hanem többek leszünk. A lényeg, hogy egymást megértve és segítve menjünk végig ezen az úton, hiszen az összetartozás érzése a hosszú távú kapcsolat alapja. Nem szabad leszokni a közös élményekről. Minden élményt, a legapróbbakat is meg kell tudni osztani úgy, hogy a másik is megértse a benne rejlő örömöt. A hűséges párkapcsolat nem kis feladat, de lehetséges, és igenis megéri.
Kövess bennünket a Facebookon is, ha érdekelnek az esküvői témák!