Meghitt sétáink következő állomása az az emblematikus épületegyüttes lesz, mely annyi legendának szolgál otthonául, s mely valójában nem is ott van, ahol van (vagy bizonyos értelemben nincs is már sehol)…
Valamikor a régmúlt történelemben állott egy torony a mostani Sibrik-dombon, melynek falai között az akkori hatalmi belháborúk során Salamon herceget is fogva tartották, ez az épület azonban, mely ilyetén módon „az igazi Salamon-torony volt” elpusztult a történelem viharaiban. A tatárdúlást követően IV. Béla királyunk által épített, ma is látható Alsóvár kapta meg aztán (tévesen) a Salamon-torony ragadványnevet, mely később szinte hivatalos nevévé lett. Ma is így hivatkozunk rá, jól ismerjük formáit, falait, Dunára néző, szebb időket is látott oldalát, szintén egykor nem beton gyilokjáróját, s így szeretjük, ahogy van.
Ha fent, a Sibrik-dob alatti nagy parkolóba érkezünk, onnan néhány perc alatt le is sétálhatunk a toronyhoz a jelzések mentén, s a fák alól előlépve máris meglátjuk a monumentális falakat, s a csapóajtós bejáraton keresztül bejuthatunk az udvarba. Alulról érkezve a Salamontorony (sic!) utcán felsétálva sejlik majd fel előttünk a legendás építmény, s máris a már említett udvarban, a zárt fedelű kútnál járunk.
Az főépületben helytörténeti, illetve a kettős várrendszer történetét bemutató tárlat fogad bennünket, s persze csigalépcsőivel, óriási falaival és tereivel az a hangulat, amit egész egyszerűen muszáj megtapasztalni. Több évszázadot repülünk így visza az időben, ez az érzés pedig felbecsülhetetlen.
Az igazi koronája a Salamon-torony látogatásnak az, ha esélyünk nyílik feljutni a csak nagyon ritkán látogatható tetőteraszra is. Onnan fentről gyönyürű kilátás nyílik a Dunakyanarra, a Börzsönyre és a Pilisre is egyerre, hiszen 360 fokos körben tekinthetünk körbe. Aki egyzer is látja ezt a csodát, egész biztosan visszatér még…