A „régen minden jobb volt” kezdetű mondatokkal gyakran találkozik az ember. Kivéve persze, ha a középkor jön szóba. A házasság előtti eljegyzési tárgyalások sorozata nem éppen a pestisjárványok borzalmaival említendő egy lapon, minden estere igen érdekes információkat tudhatunk meg e gyakorlaton keresztül a középkori európai ember házasságról alkotott képéről.
Az ifjú pár frigyét megelőző hetekben komoly „kétcsaládi” tárgyalások folytak, hiszen nem volt mindegy, hogy ki mivel érkezik a házasságba. Mert bár napjainkban szinte elképzelhetetlen ez a szó szerint földhöz ragadt gondolkodás, a régi időkben inkább a manapság köttetett szerelemházasságok kapcsán tárná szét a kezét a középkori időutazó, hiszen nem értené, hogy akkor most így mégis hogyan volna biztostva a jövő?
A középkori ember számára a házasság valójában, jogi értelemben két család egyesítésének minősült, s hogy a fiatalok mennyire szerelmesek, vagy mennyire valók egymáshoz, egészen elhanyagolható tényezőnek számított. Persze a fiatalok gyakran lázadtak szüleik érzelemmentes döntései és parancsai ellen (gondoljunk csak Rómeó és Júlia történetére), ám e korszak emberének gondolkodásmódja alapjaiban véve rengeteg mindenben különbözött a mai ember felfogásától. Nem szabad elfelejteni, hogy ma már magunk mögött tudhatjuk a reneszánsz, a felvilágosodás, a romantika eszményeit, s nem utolsó sorban a viharos huszadik századot is. Annyit változtunk az elmúlt 600-800 évben, hogy még ha nyelvi akadályok nem is volnának jelen (de jelen volnának persze), a világról alkotott képünk elképeszető különbségei miatt csak nagyon nehezen tudnánk szót érteni mondjuk egy magyar főúr leányával 1250-ből.
A tárgyalások során eldőlt a hozomány kérdése, a területek összekapcsolásának mikéntje, aztán kikerült a templom kapujára a tervezett frigyről szóló felhívás, s csak hetekkel később, amikor minden elrendezésre került megelőzően, történhetett meg a nagy nap, amit ezúttal nem véletlenül írtunk szókásunktól eltérően kisbetűvel…