Nem éppen hétköznapi jelenség, hogy a keresztények bármely történelmi felekezete tárt karokkal fogadja a pünkösdi időszakban házasodni vágyó párokat. Persze vannak kivételek. Méghozzá egyre több.
És ahogyan az elgondolkodtató, de meg nem igazán érthető mondás tartja: a kivétel erősíti a szabályt.
Na jó, de miért a piros a pünkösd színe?
Pünkösd a keresztény világban még a karácsonynál is fontosabb ünnep, helye közvetlenül a húsvét mellett van. Ekkor ünnepeljük Szentlélek alászállását, mely végeredményben nem mást takar, mint a keresztény egyház megszületését. Sok helyütt ilyenkor a templomok tetejéről vörös rózsaszirmokat szórnak, a papok pedig piros ünnepi öltözetben miséznek. A piros a Szentlélek színe.
A középkorban alakult ki a pünkösdkor a galambok szimbolikus szabadon eresztése is, de a templomok ormairól ekkoriban égő kóccsomókat is szórtak, Szentlélek alászállását kísérő lángnyelveket megidézendő.
Mivel nagyon fontos egyházi ünnepkörről van szó, ezért gyakori, hogy egész egyszerűen visszautasítják az esküdni kívánó párokat, arra kérve őket, hogy válasszanak másik időpontot.
Ahol azonban ekkor is összeadja a fiatalokat a pap, jellegzetes választás, főként a hívő menyasszonyok körében a piros esküvői ruha. Természetesen ugyanazért, amiért az egyház képviselői is ezt a színt választják évszázadok óta.
Érdemes tehát megértéssel, türelemmel és nem utolsó sorban tisztelettel fogadni az egyházak viszonyulását, ha Pünkösdkor szeretnénk házasodni, és felesleges megsértődni, ha későbbi időpontot javasol a tiszteletes, esetleg arra kér bennünket, hogy a piros színt valamilyen módon mi magunk is hozzuk be a templomba.
Légy Te is Visegrád fan – Kövess bennünket a Facebookon!