Régi karácsonyi hagyomány, hogy a szerelmesek fagyöngy alatt csókolják meg egymást. Ma már sokan tréfára veszik ezt a tradíciót, és csupán egy fagyöngy ágat tartanak a fejük fölé, a csókolózás „apropójaként”. Pedig a fagyöngy-hagyománynak annak idején komoly tétje volt: szabad-e a csók?!
Egy-két évszázaddal ezelőtt még szokásban volt, hogy az ünnepek idején fagyöngy lógott a konyhában, vagy az előtérben. Ez alatt a fiatal kérőknek „joguk” volt megcsókolni az eladósorban lévő lányt, vagyis a család „szemet hunyt” a tradíció okán (ez elég nagy lehetőség volt egy olyan korban, amikor a lányoknak még a bokáját is el kellett takarni).
A csók után a fiú leszakított egy bogyót a fagyöngyről, s azt magával vitte. Amikor az összes bogyó elfogyott (kis díszekről beszélünk), akkor a fagyöngy „hatása” elillant, s többé nem jelentett pardont a csókra. Aki élelmes volt, és nagyon vágyott a lány szívére (és kezére), az bizonyára korán érkezett, és magával vitte egyből az összes bogyót. Ebből persze csúnya kellemetlenségei is származhattak :)
Én ennek a szép hagyománynak a felidézésével kívánok békés, boldog karácsonyt, és csókokat a fagyöngy alatt!