A huszadik század derekán, főleg a magyar falusi világban még abszolút létező karakter volt az esküvőn a násznagy, akiről ma már többnyire azt sem tudjuk, hogy eszik-e vagy isszák a feladatköreit…
Pedig ő volt tulajdonképpen a mecénás, de rosszabb esetben is minimum a „producer”, vagy ha már ekkora képzavarokkal élünk, akkor a „gyártásvezető”. Az ő feladat volt ugyanis többek között az esküvő anyagi fedezetének biztosítása, így vagy úgy – az esetek túlnyomó részében önnön támogató erejével.
Ezért volt jellemző, hogy egy idősebb, anyagiak terén sikeresebb férfirokon vállalta ezt a megkerülhetetlen feladatkört. Már a leány kezének megkérésénél is jelen volt, végig segítette az esküvőszervezést is, s az esküvőn is bőven hozott még döntéseket, segítette az események megfelelő mederben zajlását (ám nem vette át a vőfély szerepét, hiszen az megint egy másik titulus, melyről esett már szó, manapság ők a ceremóniamesterek).
Manapság ennek a szerepnek a legfontosabb elemei szétosztásra kerültek az ifjú férj és feleség családjai között, s maga a tisztség megszűnt. Ettől persze előfordul, hogy egyik, vagy másik, néha mindkézt örömapa egy kicsit násznagynak érzi magát az esküvőn, s ha ezt az élményt kellő távolságtartással és a fiatalok tiszteletben tartásával éli meg, tulajdonképpen lehet nekünk is egy kedves, határozott, még adott esetben önjelöltsége ellenére is rendkívül kedves pszeudo-násznagyunk.