Karikagyűrűt már az ókori rómaiak is használtak. Meggyőződésük volt, hogy a gyűrűsujjban lévő ér egyenesen a szívhez fut, ezért hordjuk ott a házasság jelképét…
Kultúrától és aktuális divattól függően megkülönböztethetőek az eljegyzési és karikagyűrűk, de egy biztos: a karikagyűrű a legrégebbi szokás és legfontosabb társadalmi jelzés, ami az esküvő után egy életen keresztül kíséri a házas embert, épp ezért számos babona vonatkozik rá.
A gyűrűhúzás az esküvő egyik legfontosabb pillanata. Nem csak a fogadalmak és a fotók szempontjából, de jóslásra is van ilyenkor lehetőség: ha a gyűrű megakad a nő első ujjpercénél, akkor a feleség fog irányítani a házasságban, ha könnyen felcsúszik, akkor a férfi. Furfangosabb menyasszonyok épp ezért állítólag az ujjuk finom behajlításával igyekeznek magukhoz ragadni a hatalmat. Továbbá lényeges momentum a gyűrűvel kapcsolatban, hogy véletlenül se ejtsük el- akivel ez megesik, állítólag meghal.
Ez a hiedelem az ifjú párra ugyanúgy vonatkozik, mint a papra, tanúra…talán a gyűrűhordozónak kijelölt gyerek szülei is átgondolják a felkérést.
Miből készüljön a karikagyűrű, amely az elválaszthatatlanság és a harmónia szimbóluma?
Egy korábbi bejegyzésünkben már írtunk arról, milyen utat járt be a jegygyűrű napjainkig. Ezúttal sorra vesszük, milyen alapanyagokból választhattok, ha a gyűrűk kiválasztására kerül a sor. A jegygyűrű esetében elsősorban az esztétika a hangsúlyos, és a kiválasztása általában egy meglehetősen magányos feladat, amely a reménybeli vőlegényre hárul. A karikagyűrű viszont már a közös döntésetek, és kiválasztásánál a legfontosabb szempont a tartósság.
A klasszikusok
A hagyományosnak minősülő arany napjainkban is meglehetősen népszerű, ugyanakkor, akik idegenkednek a klasszikus sárga árnyalattól, azok ma már egyedibb színekből is válogathatnak, mint például a rosé és fehér arany, vagy épp’ az ezüstös árnyalatok. Az arany a népszerűségét annak köszönheti, hogy értéke időtálló, akárcsak a szerelem, valamint – mondhatni – ő a nemesfémek királya. Hátránya, hogy puha, így idővel deformálódhat, és egyeseknél allergiás reakciókat válthat ki.
Lehetséges trónbitorlók
Az utóbbi években egyre elterjedtebbé váltak az alternatív fémek, ha a karikagyűrűről van szó. Ma már olyan fémekből készült ékszereket is lehet venni, mint a platina, a nemesacél és a titánium, melyeknek mindegyike annak köszönheti hírnevét, hogy ellenállóak, az idővel, és a korrózióval, és a kopással szemben. Nem igényelnek nagy karbantartást, nem deformálódnak, és egy igazán jó ötvös kezében igazán gyönyörű gyűrűk készülhetnek belőlük.
Speciális anyagok
A vállalkozó szelleműek figyelmébe ajánljuk a fémeket helyettesítő alternatívákat, amelyekből igazán szemet gyönyörködtető, és egyedi gyűrűk születhetnek. Többek között ilyen a fából készült karikagyűrű, mely nem is annyira az időtállóságával, mint inkább különleges szépségével érdemli ki a figyelmet. A megmunkálás nehéz, akárcsak a tartósság elérése, azonban odafigyeléssel hosszú távú jelképévé válhat egy házasságnak. Elvégre egy jól működő kapcsolat is úgy lehet tartós, ha folyamatosan gondoskodunk róla, hogy megőrizze kortalan szépségét.
Előző cikkünkben a karikagyűrű történetéről írtunk, most azonban az eljegyzési gyűrűről lesz szó… Pontosabban arról, hogy létezhet-e ma még eljegyzés sokköves gyűrű nélkül?
Ez egy rendkívül megosztó téma, és valószínűleg mindenkinek – elsősorban a hölgyeknek – markáns véleményük van arról, hogy egy eljegyzés csak gyűrűvel lehet-e hivatalos, vagy megáll a lábán anélkül is? Ezer és egy oka lehet annak, hogy nem kerül elő lánykéréskor, vagy éppen más ajándékkal van helyettesítve. Azonban akárhogy is vesszük, sokszor előfordult már a történelem során, hogy kőbe vésettnek hitt tradíciók változtak meg gyökeresen, és ez hatványozottan jelenik meg a házassági szertartások körében is, melyek javarészt az időszakosan változó körülményeknek próbáltak megfelelni.
Mi oka lehet a gyűrű „elhagyásának”?
Evidensnek tűnhet a válasz, miszerint anyagi háttér áll a dolog mögött, azonban rendszerint ez ennél bonyolultabb. Hiába ismeri jól a férfi a nőt, a ruhák és ékszerek kiválasztása a leggyakrabban egy aknákkal és csapdákkal tarkított terület, ahol könnyű súlyos hibát véteni. A legtöbb nő fejében már bakfiskor óta él egy kép a tökéletes eljegyzésről és esküvőről, melybe természetesen a kiegészítők is beletartoznak. A női ízlés dolgában kevésbé biztos férfiak fegyvere az, ha a nagybetűs álomgyűrűt közösen választják ki, viszont, hogy a lánykérés meglepetése ne maradjon el, vagy anélkül, vagy valamilyen egyéb eljegyzési tárggyal kell térdre borulni a választott előtt.
Mivel helyettesíthető egy eljegyzési gyűrű?
A reménybeli vőlegény dolga ezen a ponton némileg könnyebb lehet, viszont még így is, sőt talán így főként szükséges latba vetnie minden kreativitását és romantikusságát. Rengeteg már létező alternatíva közül lehet válogatni, így a gyűrű helyett lehet választani például egy egyedi, gyönyörű nyakláncot. Ez egyébként is kitűnő választás lehet azoknak, akik nincsenek túlságosan oda a gyűrűkért. Emellett egyre felkapottabbak – bár csak a bevállalósaknak ajánljuk – a közös tetoválások, melyek egy életre veletek maradnak. Manapság azonban egyre gyakoribb a tengerentúlon, hogy egy élményekben gazdag álomutazással történik meg a lánykérés, így az eljegyzési ajándék elsősorban az élmény, főleg, ha régóta vágyott célpontot tűztök ki magatoknak.
Jelképez, díszít, összeköt… A jegygyűrű már hosszú ideje szerves része a házassági tradícióknak.
A jegygyűrű vagy karikagyűrű talán a legnagyobb jelképe annak a döntésnek, amely egy szerelmespár életét végleg egyesíti… vagy legalábbis addig a bizonyos ásóig és kapáig. Azt azonban kevesen tudják, mikor is alkották meg az első szerelmi gyűrűket, hogy azok elfoglalhassák méltó helyeiket a szeretett hölgyek ujjain. Lássuk, milyen múltja van a karikagyűrűnek!
A kezdetek
Az első jegygyűrűk az Ókori Egyiptomban születtek, azonban akkor még kevésbé maradandó anyagokból, így papiruszból, és csak később kezdtek el használni bőr-, csont- vagy fémalapanyagokat a gyűrűk elkészítéséhez. A gyűrűk kezdeti életútja során számos díszítésen és egyszerűsítésen esett át, azonban a végső minimalizálás az egyház által történt, mivel az a túlzott díszítést eretnek és barbár dolognak tartotta, és a XIII. századtól mindössze az egyszerű karikagyűrűt engedélyezte.
Magyar szokások
Magyarországon a XIX. századtól kezdett elterjedni a gyűrű divatja, azonban eleinte még csupán eljegyzési gyűrűként, kiszorítva az addig használatos jegykendőket. Ez az akkor új keletű tradíció a mai napig megmaradt, vagyis a reménybeli vőlegény a lányos szülők jóváhagyásával, egy egyköves gyűrűvel bizonyíthatta szerelmét a hölgynek. A XX. századtól pedig az esküvők alkalmával bukkant fel a karikagyűrű, mely bizonyította a pár hivatalos egybekelését.
A gyűrűsujj
A gyűrűsujj több okból sem véletlenül lett kiválasztva ennek a jelképes ékszernek a viselésére. Korábban az volt az elterjedt álláspont, hogy a bal kéz negyedik ujjából közvetlenül vezet a szívhez egy ér, emiatt érdemes ezen az ujjon hordani a szerelmünk zálogát. Egy másik álláspont kissé asztrológiai, s eszerint a gyűrűsujjunk Apollóhoz tartozik, és a Nap jelképe a gyűrűn keresztül boldogságot és fényt hoz az életünkbe.
Nem csupán monogramokat, vagy az esküvő dátumát gravíroztathatod a jegygyűrű belső oldalára. Hanem lényegében bármit…
Ha láttad már anyukádék, vagy a nagyszüleid karikagyűrűjének belsejét, láthattad, hogy mi a klasszikus megoldás. A házasságkötés dátuma, esetleg a másik beceneve, ne adj Isten ezek kombinációja. De nagyjából ennyi. Te viszont lehetsz ennél sokkal, de sokkal kreatívabb is!
Hangfrekvencia
lehet ezt sokféleképpen, de nézzük a legegyszerűbbet: letöltesz egy teljesen egyszerű hangfelvevő programot a számítógépedre, elindítasz egy felvételt, felmondod jövendőbelid nevét, vagy, hogy nagyon szereted Őt, vagy bármit, amit fontosnak érzel, majd leállítod a felvételt, készítesz egy print screent, kivágod a hangfrekvencia görbéjét, és már mehet is a kép az ékszerészhez, aki gond nélkül belevési azt párod gyűrűjének belsejébe. (Ezt persze mindketten megcsinálhatjátok, úgy az igazi!)
EKG
Ez egy kicsit macerásabb megoldás, ha a saját EKG-d részletét szeretnéd megörökíteni, ezért ér csalni egy kicsit. Már csak azért is, mert az egészséges átlagemberek EKG-ja ránézésre nem szinte tökéletesen egyforma.
Rajzoltass szívdobbanást a gyűrű belsejébe!
Egy másik dátum
Nyugi, semmi kellemetlenségre nem gondolunk. Viszont az a helyzet, hogy a pasik bár az esküvő dátumára maguktól is emlékeznek jó eséllyel egy életen át, megismerkedésetek dátumára már nem olyan biztos. Nos, akár ezt a kevésbé memorizált időpontot is megőrizhetitek az örökkévalóságnak.
A bejegyzés múlt heti részében adtunk néhány hasznos tippet arról, hogyan szervezhettek igazán színes és vidám hangulatú középkori esküvőt. Nem beszéltünk azonban minden esküvők legszebb ékkövéről: magáról a menyasszonyról. Nézzük, milyen ruhát illik magára öltenie egy korhű középkori úrhölgynek az esküvője napján.
Minden szigorúsága ellenére a középkor erkölcsi normái nem határozták meg pontosan, milyen ruhát kell viselnie egy menyasszonynak, mikor az oltár elé lép. A napjainkban divatos, tisztaságot és ártatlanságot sugárzó fehér mellett a ruhák bármilyen színűek lehettek. Habár számunkra, akik már hozzászoktunk a frissen hullott hó szűziességéhez fogható, gyönyörű fehér menyasszonyi ruhákhoz furcsának tűnhet, a tisztaság szimbolikus színe akkoriban a kék volt. Éppen ezért a párok gyakran viseltek az esküvőn „valami kéket”.
Menyasszonyi ruha: egyszerű, de csodálatos. Nem?
Ahhoz, hogy valami képet kapjunk arról, hogyan tudnánk valóban középkorias hangulatú menyasszonyi külsőt ölteni, érdemes kicsit felidéznünk a kor jellegzetes nőideálját. A középkor a tiszta és természetesen sugárzó női szépséget istenítette.
A korabeli menyasszony képe így az ártatlan szépség nőies energiáit sugározza, de kizárólag a férjének.
Ha igazán korhű jelleget akarunk kölcsönözni külsőnknek, zárt menyasszonyi ruhában kell gondolkodnunk, mely szépen kiemeli a nőies felsőtest, főleg a keblek vonalát, viszont semmit sem enged látni a vállból, nincs meztelen hát, se dekoltázs.
Ugyanígy nem ajánlott az erősen sminkelt arc sem. Cserébe viszont megkapjuk a nyak igézően lágy íveit, a szerelem meghittségben átszellemült arc angyali szépségét, mindezt vízesésként szabadon aláomló hajkorona keretezésében, melybe bájos díszítésként, bátran beletűzhetünk koszorúalakban egy két apróbb virágot.
Ha a menyasszony a természetes szépségnél előkelőbb kivitelű esküvőt szeretne megjeleníteni, a homlokára virágkoszorú helyett illeszthet diadémot illetve készíttethet gyémánt vagy gyöngyberakásos menyasszonyi ruhát is akár sötét, bíbor vagy lilás színekben.
Végezetül néhány apróság a szertartással kapcsolatban. A mai egyházi esküvők szövege és a celebrálás módja tulajdonképpen változatlanul őrzik a középkor óta élő hagyományokat. Itt nincs szükség sem aláírt dokumentumra, se tanúkra, hiszen az esküt, melyben hűséges szerelmetek fejezitek ki, közvetlenül egymásnak mondjátok el, a tanútok minderre pedig nem kisebb személy, mint maga az Isten.
Éppen ezért, ha igazán romantikus és korhű középkori stílusú esküvőt szeretnétek, érdemes a jogi nyelven levezetett polgári esküvőt ilyen esküvel kiegészítenetek. Helyszínül nem csak egy meghitt kis kápolna, hanem egy korabeli vár, vagy maga a természet is tökéletesen megfelel, és még csak egyházi személy jelenléte sem szükségeltetik hozzá.
Régi középkori szokás, hogy a szerelmesek, nem jegygyűrűt, hanem egy félbevágott érme két felét adják egymásnak. Egymás nélkül a két fél mit sem ér.
