Magyarországon is kezd szokássá válni az esküvői fogadalomtétel. A saját szavakkal elmondott fogadalom az egyik legszebb és legmeghatóbb része a ceremóniának.
Címke: esküvői szertartás
Tradicionális indiai esküvő (2. rész)
A bejegyzés múlt heti részében bemutattunk néhányat azokból az ősi „ráhangoló” rituálékból, melyekkel az indiai menyasszonyok és a vőlegények készülnek fel lélekben a házasság spiritualitására. Most, amikor immár a csillagok állása is kedvező, Ég és Föld és minden isten áldását adta, ideje hogy kezdetét vegye egy hagyományos indiai menyegző.
Üdítő, hogy a több mint kétheti szertartás-sorozat utolsó és egyben legfontosabb napján itt – szemben a nyugati esküvők szokásival – szinte semmi sem kötött. Igaz, akárcsak nálunk, a hagyományos indiai esküvői ceremóniának is megvannak a maga kötött elemei, az indiaiak azonban azon a bizonyos Nagy Napon mindent a saját ritmusuk szerint csinálnak. A konkrét összeadási ceremóniának sincs időpontja. Amikor mindenki kipihente az előző nap fáradalmait és megérkezik, akkor kezdődik a szertartás.
Persze hűen önmagukhoz, a hinduk ezt is ezernyi kisebb szakrális eseményre bontják. Ilyen például, amikor égő oltárt állítanak, mely szimbolikus helyszíne lesz a házasságnak, gabonát szórnak a tűzbe, hogy jó háziasszony legyen majd a feleség. A menyasszonyt piros ruhába öltöztetik, ez a „szári”, a vőlegényt pedig fehérbe. Mindkettőjükön sok ékszer van, ez jelképezi a gazdagságot. A férj piros pontot fest a menyasszony homlokára, ez a „bindi”, és szindur-t a haja tövébe, ez egy piros csík. Karkötőt és gyűrűt is ad rá, ezzel is jelzi, hogy asszony lett.
Mindezeket (a különböző helyi szokásoktól függően) számos vallási színezettel átitatott rítus követheti.
A most következő viszont, India bármely szegletében legyünk is, azonos. A „saptapadi” talán az egész esküvő legfontosabb ceremóniája. A vőlegény hátulról átkarolja a menyasszonyt, majd a lány vezetésével elindulnak, hogy megkerüljék az oltáron égő szent tűzet. Ezt hétszer kell megtenni, s mindeközben a menyasszony és a vőlegény hét fogadalmat is tesz, melyekkel biztosítják egymást a boldog párkapcsolathoz szükséges dolgokról. Ezzel a szertartással a pár most már hivatalosan is összeadja magát, ugyanis a hindu esküvőkön nem a pap adja össze a házasulandókat, hanem a párok maguk teszik meg ezt tanúik pedig maga násznép.