Sokan úgy vannak vele, hogy jobb nem terhelni a rokonságot, barátokat, meg aztán úgyis mi tudjuk igazán jól, hogy mit szeretnénk. Nem igazán hálás ez az irány. Jobbat vavasolnánk…
Az esküvő, ahogyan arról sokat beszéltünk már, mindeféle sértődések és súrlódások melegágya is lehet, ha nem figyelünk oda a legfontosabb részletekre is. Márpedig lehetetlen dolog, hogy a legszebb napot és annak hosszadalmas előkészületeit olyan dolgokkal tegyük feszültté, amelyek ellen nagyon könnyedén tehetnénk is még időben.
„Hagyjuk segíteni anyukáékat is…”
Ha egyértelművé teszitek a határokat és meghúzzátok a mindenképpen meghúzni szükséges határokat, nem kell attól tartanai, hogy az anya-anyós páros esetleg megkeseríti majd a szervezést. Tudnotok kell, hogy nekik is hihetetlenül fontos a Nagy Nap, így kihagyni őket nem igazán ildomos dolog. Ha azonban megtaláljátok azokat a részfeladatokat, melyeket nyugodt szívvel rájuk bízhattok, s melyeket ők is szívesen elvállalnak, meg is van a megoldás. Mindazonáltal azt is tudni kell, hogy a szervezés összetettsége okán nagyon is kell a segítő kéz. Így egy kissé végiggondolatlan dolog volna azokat nem hagyni segíteni, akik egyébként a leghathatósabban járulhatnának hozzá az esküvő tökéletességéhez.
Tegyünk a súrlódások ellen!
Ha türelmesek, szeretetteliek tudunk maradni, amikor megybeszéljük, kitől milyen segítséget szeretnénk kapni, s mindeközben a relitás talaján maradunk, szinte biztosan a legjobb eredményre számíthatunk.
Nem marad tüske, nem hagyunk ki senkit a számára is rendkívül fontos esemény szervezéséből, s mi magunk is tudunk majd oly módon készülődni, hogy a megterhelőbb szerveznivalókat biztos kezekben tudhatjuk.
