Címünk első két főneve minden bizonnyal (és persze ideálisan) a legfontosabb két szó, amikor az esküvőszervezés során az örömszülők szóba jönnek. Lehet, hogy egy kicsit nehéz lesz velük, de hidd el, jót akarnak!
Persze a legtöbb esetben nem is azzal van a probléma, hogy elhiggyük, valóban jót akarnak, sokkal inkább azzal, hogy esetenkénti túlbuzgóságukat nem mindig könnyű tolerálni. Van olyan örömszülő, akinek ilyenkor egó-túltengése támad és mindent a saját képére és elgondolásaira szeretne formálni, míg mások egész egyszerűen kivonják magukat az egész szervezkedésből, azonban minden új fejlemény hallatán negatív véleményüknek adnak hangot (hogy finoman fogalmazzunk). Fontos mindvégig tudni, hogy ebben az időszakban ők egy kicsit (vagy nem is kicsit) arra kell felkészüljenek, hogy a fogalom lényegisége szintjén elveszítsék gyermeküket, s átadják őt egy új életnek, átkísérjék őt egy olyan helyre, ahol legközelebb már csak akkor beszélhetünk gyerekkorról, ha megérkezik az első unoka…
Türelmesnek és szeretettelinek kell lennetek irántuk. A legkönnyebben úgy lehet oldani az esetleges feszültséget, ha bevonjátok őket az esküvőszervezés folyamataiba, méghozzá egy-egy ügyesen, okosan megválasztott feladatkör feléjük történő kiszervezésével. Mondjuk apu intézze a szállóvendégek elhelyezése körüli logisztikai teendőket, míg anyu a teremdíszítés kérdéseivel bíbelődik (ez utóbbi már némileg veszélyesebb terep talán). Ha megtaláljátok a megfelelő feladatot, ugyanakkor szépen kommunikáljátok szüleitek felé, hogy örülnétek a segítségnek, de a legjobb a hatékonyság és a feladatleosztás, egész biztos, hogy könnyebb lesz. Sőt! Könnyen lehet, hogy semmiféle aránytévesztés és probléma nem adódik majd.