Honnan ered a szokás, mely szerint a párnak, elhagyva az esküvő helyszínét, érdemes egy kicsit, így vagy úgy, de mindenképpen hangoskodni?
Minden harmadik amerikai filmben szerepel egy olyan jelenet, melyben az ifjú pár csikorgó kerekekkel hagyja el autójával a ceremónia helyszínét, míg mi éppen még leolvashatjuk a „Just married” feliratot, s láthatjuk, hogy egy csomó konzerves dobozt húz maga után a járgány összefűzve, jó nagy zajt csapva.
Ugyanez a lényege a Közép- és Kelet-Európában hagyományos dudálásnak is, amikor az esküvőről meginduló autókonvoj végigdudálja a lagzi felé vezető utat, ha lehet, még nagyobb zajt csapva.
Minderre egy régi hiedelem szolgáltat magyarázatot, mely egyértelműen utal rá, hogy az ifjú házasoknak a cremónia helyszínét elhagyva mindeképpen a lehető legnagyobb zajt kell csapnia ahhoz, hogy leendő boldog életüket ne zavarhassák meg ártó szellemek, melyek egyébként ilyenkor próbálnak meg hozzáférkőzni a szerelmesekhez.
Dudáljunk tehát. Akkor is, ha kicsit meghaladottnak tűnhet ez a módi. Jobb nem kipróbálni, milyen lehet a szóban forgó ártó szellemek aknamunkája…
