A bejegyzés múlt heti részében adtunk néhány hasznos tippet arról, hogyan szervezhettek igazán színes és vidám hangulatú középkori esküvőt. Nem beszéltünk azonban minden esküvők legszebb ékkövéről: magáról a menyasszonyról. Nézzük, milyen ruhát illik magára öltenie egy korhű középkori úrhölgynek az esküvője napján.
Minden szigorúsága ellenére a középkor erkölcsi normái nem határozták meg pontosan, milyen ruhát kell viselnie egy menyasszonynak, mikor az oltár elé lép. A napjainkban divatos, tisztaságot és ártatlanságot sugárzó fehér mellett a ruhák bármilyen színűek lehettek. Habár számunkra, akik már hozzászoktunk a frissen hullott hó szűziességéhez fogható, gyönyörű fehér menyasszonyi ruhákhoz furcsának tűnhet, a tisztaság szimbolikus színe akkoriban a kék volt. Éppen ezért a párok gyakran viseltek az esküvőn „valami kéket”.
Ahhoz, hogy valami képet kapjunk arról, hogyan tudnánk valóban középkorias hangulatú menyasszonyi külsőt ölteni, érdemes kicsit felidéznünk a kor jellegzetes nőideálját. A középkor a tiszta és természetesen sugárzó női szépséget istenítette.
A korabeli menyasszony képe így az ártatlan szépség nőies energiáit sugározza, de kizárólag a férjének.
Ha igazán korhű jelleget akarunk kölcsönözni külsőnknek, zárt menyasszonyi ruhában kell gondolkodnunk, mely szépen kiemeli a nőies felsőtest, főleg a keblek vonalát, viszont semmit sem enged látni a vállból, nincs meztelen hát, se dekoltázs.
Ugyanígy nem ajánlott az erősen sminkelt arc sem. Cserébe viszont megkapjuk a nyak igézően lágy íveit, a szerelem meghittségben átszellemült arc angyali szépségét, mindezt vízesésként szabadon aláomló hajkorona keretezésében, melybe bájos díszítésként, bátran beletűzhetünk koszorúalakban egy két apróbb virágot.
Ha a menyasszony a természetes szépségnél előkelőbb kivitelű esküvőt szeretne megjeleníteni, a homlokára virágkoszorú helyett illeszthet diadémot illetve készíttethet gyémánt vagy gyöngyberakásos menyasszonyi ruhát is akár sötét, bíbor vagy lilás színekben.
Végezetül néhány apróság a szertartással kapcsolatban. A mai egyházi esküvők szövege és a celebrálás módja tulajdonképpen változatlanul őrzik a középkor óta élő hagyományokat. Itt nincs szükség sem aláírt dokumentumra, se tanúkra, hiszen az esküt, melyben hűséges szerelmetek fejezitek ki, közvetlenül egymásnak mondjátok el, a tanútok minderre pedig nem kisebb személy, mint maga az Isten.
Éppen ezért, ha igazán romantikus és korhű középkori stílusú esküvőt szeretnétek, érdemes a jogi nyelven levezetett polgári esküvőt ilyen esküvel kiegészítenetek. Helyszínül nem csak egy meghitt kis kápolna, hanem egy korabeli vár, vagy maga a természet is tökéletesen megfelel, és még csak egyházi személy jelenléte sem szükségeltetik hozzá.
Régi középkori szokás, hogy a szerelmesek, nem jegygyűrűt, hanem egy félbevágott érme két felét adják egymásnak. Egymás nélkül a két fél mit sem ér.
