A menyasszony szép. És amúgy is rengeteg időt fordít majd a ruhájára, a sminkjére, stb. De mi a helyzet a vőlegénnyel? Elég lesz az az öltöny önmagában?
Az előző részben szó esett már arról, hogy miért nem érdemes csak úgy bemenni egy ruhaüzletbe és megvenni az első öltönyt, aminek a nadrágszárát a leendő féj nem húzza maga után, vagy az nem bizonyul derékban teljesen szűknek. Ennél több kell az eleganciához.
Nyakkendő
ma már nem kell feltétlenül viselni. Egy rosszul megválasztott nyakkendő nemhogy nem épít a fizimiskán, de az addig viszonylag rendben összeállított egységet is teljesen le tudja rombolni.
Soha ne legyen vékonyka, nevestéges kis madzag (Kosztolányinak jól állt, de az már régen volt), legyen szabályosan megkötve (a winsdor-csomó a legbiztosabb és legegyszerűbb lehetőség), és ami a legfontosabb, soha ne legyen világosabb az ingnél. (A Csőrikés, banános és horgászos mintázatokról érintőlegesen már beszéltünk a múlt alkalommal.) És még egy tipp a végére: a nyakkendő csak a nadrág vonaláig érjen, viszont annáél rövidebb se legyen!
A nadrágszíj
Válasszunk minden esetben bőrből készült nadrágszíjat, ami akkor is fura lehet, ha túl keskeny, és akkor is, ha nahgyon széles. Az övcsat mindig legyen egyszerű, hagyományos. Az öv színe pedig egyezzen meg a cipő (szintén bőr cipő) színével.
Cipő
Fekete oxford, vagy fekete derbi típusú bőr lábbelik közül érdemes választani elsősorban (ha esküvői öltönyünk hagyományosan egyszínű). Ezzel a két klasszikus típussla nem igazán lehet mellélőni. Az oxfordokat, a zárt fűzésű cipőket akár nagyon komoly öltönyhöz is vilselhetjük, míg a nyitott fűzésű, kicsivel lazább derbi cipők jobban illeszkednek az inkább casual irányvonalat képvilselő, ám a XXI. században esküvőkön is probléma nélkül viselhető öltönyvariánsokhoz. (Itt megint el kell mondjuk, hogy nem azzal van a gond, ha valaki a színeket ízléssel keveri, hanem azzal, ha elegánsnak szeretne látszani, de egy tucat öngólt visz be közben.)