Meglepő esküvői babonák és a fátyol

A könnyű fátyolra sokan csupán kötelezően klasszikus kiegészítőként tekintenek, az esküvői fotók elmaradhatatlan kellékeként, de valójában az egyik igazán tradicionális eleme az esküvőknek.


A menyasszonyt már az ókori Rómában és germán területeken is ez védte a gonosz szellemektől és szemmel veréstől, számos kultúrában pedig – ahol az ifjú pár az esküvőn találkozott rendezett házasság keretében- valódi takarást is biztosított egészen a házasságkötésig.

A fátylat a babonák szerint szigorúan tilos esküvő előtt próbálgatni, a nagy napon kizárólag a menyasszony édesapja tűzheti lánya hajába és csak a vőlegény hajthatja fel az oltár előtt, mikor “oltalmába veszi” az ifjú feleséget. Ha a fátyol más kezébe kerül, annak végzetes következménye lehet- aki felpróbálja, az elcsavarhatja a jövendőbeli férj fejét.

Hagyományosan a fátylat elteszik a gyermek keresztelőjére, ahol egy tükröt kell letakarni vele, hogy a gyermek szép, ugyanakkor szerény legyen. Éjfél előtt semmiképp ne vegyük le a fátylat, ha adunk a babonákra, akármilyen kényelmetlen! A látványos esküvői képeket nézegetve nem is fogjuk megbánni a kitartásunkat.

Miért hajtja fel a vőlegény a menyasszony fátylát?

Az esküvő egyik legszebb, legmeghatóbb pillanat, amikor a vőlegény felhajtja a szerelme arcát takaró fátyolt, nem sokkal azelőtt, hogy megcsókolná, s így szentesítenék a fiatalok a frigyet. De honnan ez a szokás?

esküvő, esküvő helyszín, esküvői fátyol
Az esküvői fátyol ma romantikus kellék. Régen kis túlzással élet-halál ura volt.

Hát persze, hogy sokkal prózaibb a magyarázat, mint szeretnénk. Ez már csak így szokott lenni.

A hagyomány az ószövetség idejéből származik, amikor még nem igazán volt kérdés, hogy dúl-e a szerelem a két fiatal között. A szülők döntöttek, az ifjak pedig összeházasodtak, annak rendje és módja szerint.

Volt rá precedens azonban, amikor a „megbeszélteknek megfelelő” menyasszony helyett valaki más rejtőzött a fátyol mögött, a házasság szentesítését követően pedig már nem volt mód visszakozni. Mondanom sem kell, hogy mi minden „kellemetlenség” származhatott egy ilyen kellemetlenségből.
Sokszor megtörtént, hogy a férj valódi szerelmét csempészte az oltár elé, fátyollal takarva az arcát, így a házasságkötést követően hiába derült ki, hogy nem abból a lányból lett feleség, akit korábban kiszemeltek a fiúnak. De fordítva is játszódhatott az eset: a fiúnak megígérték, hogy szerelmét veheti feleségül, majd mégis az akaratuknak megfelelően kiválasztott, a fiúhoz hasonlóan szerencsétlen lányt adták hozzá.

Ilyen és hasonló esetek miatt aztán kötelezővé tették a fátyol felhajtását a boldogító, vagy legalábbis elhangzó igen kimondását megelőzően, valljuk be őszintén, érthető okokból.

Napjainkra az eltelt hosszú-hosszú évszázadoknak köszönhetően már egyáltalán nem érezzük a fátyol felhajtásának fentiekben vázolt negatív vonatkozásait. Egyszerűen csak örülünk a pillanatnak, s legfeljebb a vőlegény barátai viccelődnek a leányrablás idején egy kicsit a fátyollal, mondjuk akképpen, hogy az ifjú feleség testvérét öltöztetik fel menyasszonynak, kíváncsian várva, hogy barátjuknak feltűnik-e az apró kis különbség.


Legyél Te is Visegrád-fan! – Kövess bennünket a Facebookon!

Scroll to top