Jelképez, díszít, összeköt… A jegygyűrű már hosszú ideje szerves része a házassági tradícióknak.
A jegygyűrű vagy karikagyűrű talán a legnagyobb jelképe annak a döntésnek, amely egy szerelmespár életét végleg egyesíti… vagy legalábbis addig a bizonyos ásóig és kapáig. Azt azonban kevesen tudják, mikor is alkották meg az első szerelmi gyűrűket, hogy azok elfoglalhassák méltó helyeiket a szeretett hölgyek ujjain. Lássuk, milyen múltja van a karikagyűrűnek!
A kezdetek
Az első jegygyűrűk az Ókori Egyiptomban születtek, azonban akkor még kevésbé maradandó anyagokból, így papiruszból, és csak később kezdtek el használni bőr-, csont- vagy fémalapanyagokat a gyűrűk elkészítéséhez. A gyűrűk kezdeti életútja során számos díszítésen és egyszerűsítésen esett át, azonban a végső minimalizálás az egyház által történt, mivel az a túlzott díszítést eretnek és barbár dolognak tartotta, és a XIII. századtól mindössze az egyszerű karikagyűrűt engedélyezte.
Magyar szokások
Magyarországon a XIX. századtól kezdett elterjedni a gyűrű divatja, azonban eleinte még csupán eljegyzési gyűrűként, kiszorítva az addig használatos jegykendőket. Ez az akkor új keletű tradíció a mai napig megmaradt, vagyis a reménybeli vőlegény a lányos szülők jóváhagyásával, egy egyköves gyűrűvel bizonyíthatta szerelmét a hölgynek. A XX. századtól pedig az esküvők alkalmával bukkant fel a karikagyűrű, mely bizonyította a pár hivatalos egybekelését.
A gyűrűsujj
A gyűrűsujj több okból sem véletlenül lett kiválasztva ennek a jelképes ékszernek a viselésére. Korábban az volt az elterjedt álláspont, hogy a bal kéz negyedik ujjából közvetlenül vezet a szívhez egy ér, emiatt érdemes ezen az ujjon hordani a szerelmünk zálogát. Egy másik álláspont kissé asztrológiai, s eszerint a gyűrűsujjunk Apollóhoz tartozik, és a Nap jelképe a gyűrűn keresztül boldogságot és fényt hoz az életünkbe.