Open post

“Esküvők és gyerekek”- Gyerekmentes esküvő?!

Napjainkban egyre elfogadottabb, hogy az ifjú pár nem gyerekzsivalyosan, fürge lábakkal és ételfoltokkal képzeli el a nagy napot, hanem “felnőtthöz méltóan”, csendes és meghitt szertartással, felszabadult, hajnalig tartó bulival…


Érthető, ha valaki nem csecsemősírást vagy kisgyerekhisztit szeretne hallgatni a fogadalomtétel helyett, ha nem akar aggódni a ruhája épsége és a helyszín dekorációja miatt (amiért őt terheli pénzügyi felelősség), ugyanakkor azt is szeretné, ha a gyerekes barátai is önfeledten buliznának vele.
Ahogy a házasulandó párok átlagéletkora nő, úgy a megoldandó probléma is – ha valaki nem az elsők között van a baráti körből, mikor házasodik, könnyen abban a helyzetben találhatja magát, hogy a hozzá közel álló emberek jó része kisgyerekes.

Minden párnak joga van gyerekmentes esküvő mellett dönteni, ugyanakkor fontos számolni a lehetséges következményekkel. Ha nem megfelelően van kommunikálva ez az igény, akkor nagyon könnyen sértődés lehet belőle. Ha “gyerekmentes esküvő” (valljuk be, nem hangzik túl szépen) mellett döntünk, akkor figyeljünk rá, hogy az elejétől kezdve jelezzük ezt a család felé. Hivatkozzunk valós, de nem személyeskedő indokokra, pl. nincs más gyerektársaság és biztos unatkoznának, ráadásul az ifjú pár azt szeretné, ha a szülők is buliznának egy nagyot, s a gyerekekre figyelve ezt nem tudják megtenni…Valamint hangsúlyozzuk, hogy nem a gyerekeikre mondunk nemet, hanem a helyzet hozza így.

Gyakori, és elkerülendő hiba: ne akarjunk okosabbak lenni, mint a szülők. Az olyan javaslatok, mint a “csak bízzátok rá a nagyszülőkre” vagy a “de hát biztos tudtok szerezni bébiszittert ennyi idő alatt” sértőbbek lehetnek, mint maga a gyerekmentes meghívás. Nem tudhatjuk, mi áll a háttérben, nem minden nagyszülő elérhető vagy segítőkész, nem mindenki engedheti meg magának a bébiszittert és nem minden szülői attitűd engedi meg, hogy pici gyereket vagy kisbabát másra bízzon estére, éjszakára.
Ha tiszták a keretek és motiváltak a szülők, biztos, hogy mindent megtesznek majd, hogy megtalálják a megfelelő stratégiát és a házasulandók vágya is teljesül.


Fotó forrása: www.zankyou.co.in

Open post

Valentin nap – Ki volt Valentin valójában?

Február 14. Valentin napja. A nap, amikor világszerte szerelmesek milliói örvendeztetik meg egymást apró, kedves ajándékokkal. Miközben ezt a bejegyzést olvasod, talán már a te asztalodon is ott az ajándék. Az ember bele sem gondol, hogy ezt a napot egy olyan férfiról nevezték el, aki soha életében nem érinthette meg kedvesét.

valentin nap

Ki volt Valentin? Alighanem az első férfi a történelemben, aki ezen a napon szerelmes üzenetet küldött szíve hölgyének. A folytonos támadásoknak kitett és káoszba süllyedt Római Birodalom végnapjaiban a túlkapásiról híres Claudius császár látva katonái egyre lankadó harci kedvét, rendeletben tiltotta meg számukra, hogy házasságra lépjenek. Egyetlen tollvonással érvénytelenített minden eljegyzést és házasságot a birodalomban, azt remélve ezzel, hogy a szeretteiktől elválasztott férfiak a csatamezőkön, az ellenségen vezetik majd le dühüket.

Valentin azonban, aki ebben az időben keresztény papként Rómában teljesített szolgálatot, a saját házában tartott titkos esküvőkön adta össze a párokat, s nászajándékul a saját kertjében szedett virágokkal kedveskedett nekik. Titkuk persze nem maradhatott sokáig titok, hiszen nincs az a szerelem, amit sokáig véka alá lehetne rejteni. Az császár által elfogatott szerelmespárok, amikor megkérdezték tőlük, ki eskette meg őket, rendre Valentint nevezték meg vallomásaikban. Valentin pedig hamarosan a kivégzésre szánt keresztények gyűjtőhelyeként ismert Mamertinus börtönben találta magát.
A legenda úgy tartja, hogy, rabsága alatt szerelembe esett az egyik börtönőr lányával. A sors fintora, hogy Valentin, aki annyi szerelmes párt léptetett a házasság boldog ösvényére, s aki életében talán először ízlelte meg a szerelmet, soha sem érintette kedvesét. Élete utolsó napján, február 14-én az őrök megengedték neki, hogy levélben búcsúzzon el szeretteitől. Kedveséhez írt levelében szerelméről biztosította a lányt, majd így írta alá: „A te Valentinod”.

Nem sokkal Valentin halála után Claudius véresen megbukott. Az új császár pedig belátta, hogy az értelmetlen és kegyetlen törvénnyel nem lehet útját állni a szerelmeseknek. Hamarosan fiatal párok lepték el Róma utcáit egymás kezét fogva, akik Valentin, a szerelmesek védőszentjének emlékére február 14-én szerelmes levelekkel és apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak.

Mint láthatjátok, a szokás kisebb-nagyobb változásokkal, de azóta is töretlenül fennmaradt.
Ez a nap a Tiétek, a szerelmeteké. Az ajándék kedves szokás, de van valami sokkal fontosabb. Ajándékozzátok meg önmagatokkal egymást, adjátok át magatokat az örömnek, hogy egymáséi lehettek!


Esküvő? Rengeteg hasznos tippünk van. Kövess bennünket a Facebokoon!

Scroll to top